2.-ik

Második találkozásom harcikutyával(bocs.argentin-stafford keverék)!

Déli rövid séta alkalmával tekintettel a marha nagy melegre,Art csak a ház előtt szolidan szokott egyet pipilni,és már fordulunk is vissza, mert ennél többet nem hajlandó ilyenkor a szabad levegőn tölteni. Lelkesen közelítünk a lépcsőház ajtó felé, mikor is meglátom harcikutyát(bocs...) az üvegajtó belső oldalán...éppen minket néz, és hátracsapott füllel várja, hogy bemenjünk... SE PÓRÁZ,SE GAZDI!!!.... Sarkon fordultunk, és elmentünk a sarokig.Vagyis elszaladtunk! Bevallom kicsit megijedtem. Na jó kurvára beszartam! Mert ha 10 másodperccel előbb megyünk be a kapun, pont szembetalálkozunk harcikutyával(bocs...),és csak a jó ég tudja, mi történt volna! Mire visszaértünk, kutya sehol, de én nem bízok semmit a véletlenre, hát becsöngettem nekik a kaputelefonon, hogy merre kószálhat az eb. Szerinted felvették azt a rohadt telefont? Valahogy be kell jutnunk, hát vettem egy nagy levegőt,bementünk, és beordítottam a lépcsőházba, hogy hol a kutya? Nem jött válasz. Szélsebesen a liftben termettünk,és megmenekültünk! Itthon kapott el a sokk, szinte rosszul lettem, le kellett ülnöm, annyira elkezdtem remegni! Egy ilyen találkozástól félek a legjobban,mert két esélyes a dolog. Ha az én kutyám gyűri le a harci ebet, akkor megvan az esélyem rá, hogy meglincselnek, megvernek, stb. a durvább részeket kihagytam. Holott újfent hangsúlyoznom kell, hogy Art MINDIG pórázon van! Ha pedig az ő kutyájuk gyűri le az enyémet, arról jobb nem is beszélni, de nincs kedvem állatorvoshoz hurcolászni Artot, hogy összevarrják, és befoltozzák. És akkor még hálát adhatok az égnek,ugyanis ezek a harcra kiképzett ebek arról híresek, hogy addig nem engedik el áldozatukat, amíg az lélegzik..... és ez nem előítélet, ezek a száraz tények....és egy ilyen kutya van szabadon a lépcsőházban, a nap bármely szakában!!! Közlekedjél paraszt, ha akarsz...ha meg nem tudsz, várd meg, míg behívom a lakásba kutyámat.........

Kóla

Belejöttem, hát írok még egyet...
Kedvenc Andreám, szokott édes történetekkel megörvendeztetni engem két gyermekéről, Lucáról,és Bencéről.
Egyik szombat délután kertiparti náluk, sok barát családostól,gyermekestől,egyik erre szalad, másik arra, zajlik az élet...
Andreám fél szeme mindig Lucán, mert nagy zsivány ez a lányka a maga 4 évével. Barátnőjével elcsentek egy fél literes kólát az egyik asztalról,és bebújtak egy másik asztal földig érő abrosza alá,majd megkóstolták a tiltott nedűt. Andreám leguggolt, bekukkantott az abrosz alá,nem kérdezett semmit,csak felhúzta Anyai szemöldökét. Luca:-Nem ittunk belőle!
Anya:-És finom volt?
-Igeeeeeeeeen!

Folyománya:Andreám megengedte Lucának, hogy minden születésnapján annyi korty kólát ihat, ahány éves! Luca nagyon várja az idei szülinapját, mert már ÖT éves lesz! Hehe!

pillanat...

Idestova másfél éve van életemben Art, de csak ma szembesültem először azzal a ténnyel, hogy van a világon legalább egy cigány gyermek, aki mosolyogva jön szembe velünk!
A fagyiját tartó kezét felemelte,széles mosollyal közelített felénk,és magállt előttünk. Szabad kezével megsimogatta kutyám,és én csak ennyit tudtam kinyögni a meglepetéstől :-De éééédeeees!
Nagyon szereti a kutyusokat, mondta Anyuka,és én gratulálva gyermeke tiszta lelkéhez, tovább bandukoltam,és azóta is emésztem a látottakat...

Laura

Laura 3 éves forma kislány,rendszeresen találkozunk vele sétáláskor.

Anyukája mikor először meglátott bennünket, nem kapta fel ölébe gyermekét, hanem megkérdezte, odajöhet-e a kislány? Hát persze, és nagyon boldog voltam , hogy vannak még ilyen tiszta lelkű szülők, kik oda merik engedni gyermeküket az állatokhoz!
Első találkozásunkkor Laura lelkesen elindult felénk, és Anyukája közben alámondással mesélte a kislány következő mozdulatait:-Még néhány lépés, és gyermekem rájön, hogy mekkora a kutyus, és lehetséges, hogy elfogy majd a lelkesedése. Laura csak jött széttárt karokkal,és mondogatta -Vava,vava
Majd tényleg rájött, hogy mekkora a kutyus,és megfordult:-Anya Anya. Látta hogy Anya ott van mögötte,visszafordult felénk, és megsimogatta Artot! Csodás volt nézni őket...
Azóta Art mindig megáll mellette,és Laurának nagyon tetszik, hogy van egy olyan kutyus, aki még nála is nagyobb!!

Kedvenc smasszer haverom története.
Szolgálatban odaszólt a cigánylegényhez:
-Fiatalember meg kéne borotválkozni!
-Én nem értem a magyart.Felelte a cigánylegény.
-Várj,hozok egy tolmácsot!
Fél perc múlva jött vissza egy hatalmas Németjuhász kutyával.
Cigánylegény meglátta,és egyből elkezdett borotválkozni...

Fél?

Íme újabb szösszenetem,melynek főszereplője 'A' félős Lány! hehe
Ő is a házban lakik. Egyszer mentünk le sétára, megállt a lift a harmadikon,és csak annyit láttam, hogy egy kamaszforma lány be szeretne szállni, de megpillantotta a kutyát,és szélsebesen, halottfehér arccal fordult hármat,(szerintem csak egyet akart, de nagy volt a lendület),megtalálta az ellenkező irányt,és eltűnt a folyosón!
Ennyi, gondoltam, ennek már az életben el nem magyarázom, hogy nem bánt a kutyám! Ekkor neveztem el félős lánynak.
Pár nap múlva ismét sikerült szerencsétlenül összefutnunk...Jöttünk be sétából,nyílik a lift ajtó,és félős lány a fizika törvényeit meghazudtolva akkorát ugrott hátra,hogy indulhatott volna az olimpián mint magánszám!
Na de Ildike nagyon lojális, mondom:-Nem bánt, ne félj,és ne sikoltozz,mert attól még én is megijedek,és nem érsz el vele semmit! Látván arckifejezését,amiből lejött,hogy nem hallotta amit mondtam, hátráltam Arttal,és behúzódtam az egyik sarokba, hogy kijöhessen biztonságosan. Összegörnyedt,mint egy légnyomástól sújtott öregember,és elsunnyogott keletnek. Szegény lány gondoltam,sajnálom hogy ennyi félelem van benne.
Na de még nincs vége:egyik este 10-körül le kellet mennem a ház elé, hoztak nekem valamit. Levittem Artot is, megyünk ki a bejáraton,félős lány tőlünk 2 méterre nagyban smárolt a barátjával. Szigorúan a kapu előtt 20 centire, hogy ne érje őket az eső. Hát kisanyám rábasztál, mert nekem meg erre van dolgom. A smárolás félbeszakad,félős lány el, igen ám, csak pont arra, amerre én is indulnék! (szerintem ez a karmája. hehe) Nincs mit tenni, elindulok arra. Félős lány eggyé vált a fallal,kikerekedett szemmel nézte, ahogy közelítünk...(még ekkor is volt köztünk minimum 3 méter).Addigra az autó, ami hozzám jött, már leparkolt mellettem,és én hátat fordítva félősnek, elkezdtem beszélgetni a barátommal. Nem telik el egy perc sem(megjegyzem Art még csak rá sem nézett,és szorosan mellettem állt).Félős barátja odaszól nekem:Elnézést,elmennének innen, mert rosszul van a barátnőm?!
Mindketten értetlen arccal hátrafordultunk, hátha tudunk segíteni,(félős még mindig eggyé volt olvadva a fallal),és visszaszólok fiúkának:- Bocsesz, több mint 4 méter van közöttünk, kutyám a lábamnál,szigorúan pórázon,és hozzám jött ez a fiatalember,akivel megbeszélni valónk van.
Fiúka tudomásul vette,megpróbálta a falról lecibálni nőjét,kevés sikerrel,és visszamentek az eresz alá...(kaputól 20 centire, hogy ne érje őket az eső). Csak így érdekes smárolni..hehe
Dolgom végeztével lassan közelítettem feléjük, nehogy lányka megint rosszul legyen, és kedvesen odaszóltam:-Szeretnénk bemenni a kapun! Lányka egyetlen ugrással(amit már produkált a liftben is) elrebbent kb.10 métert,és hazamehettünk!!
Sajnálom szegényt mert valószínűleg szülei oly mértékben tiltották a kutyáktól,és beleépítettek egy életre való rettegést, hogy nem tudott soha velük kapcsolatot teremteni,ezáltal nem is ismeri az állatokat,és mint ismeretlen, baromira fél tőlük!!!

Legközelebb Lauráról írok,ki egy 3 éves kislány...és nem fél!!!

Rémület!

Péntek este 10 óra van... kaptam egy parancsot, hogy' namármostaztán'kérem szépen tessék gyorsan valamit írni a blogra, mert naponta hatszor meg van nézve,és nincs rajta semmi!Ejnyebejnye!

Rendben. Lehajtottam még egy pohár Sangriát(belereszeltem citromhéjat kurva jó),és neki vagyok veselkedve... aha,csak a téma nem akar jönni...na még egyet...mármint Sangriáát...
Kedvenc témám a kutyanevelés mostanában.Megfigyelem az embereket, hogy bánnak KEDVENCÜKKEL és vannak olyan égbekiáltó anomáliák, amiket most megosztok veletek!
Ugrott már rátok harcikutya?(bocsánat stafford-argentin keverék?) Na rám igen! Meg sem tudtam lepődni, annyira gyorsan történt..
Néhány hete beköltözött a bérházunkba egy fiatal párocska,kiknek a hátsó udvarra néz a lakáshoz tartozó kis kertrész. Kerítés kb. 60 centi, amit egy spániel is különösebb erőfeszítés nélkül átugrik. Ez még nem lenne baj, mert okos Gazdi lévén kikerülöm az efféléket, csakhogy az ő kertjük közvetlen kapcsolatban van a földszinti garázsrésszel...ami ugye azt jelenti, hogy a kutyus bármikor bárhol megjelenhet a hátsó részben!Még ez sem lenne nagy hejhó, csakhogy amikor a liftből kiszállok Arturral az ő ajtajuk mellett megyek el. Na de én hős vagyok, ezt is megoldom, már úgy lépek ki a liftből, hogy kutya mögöttem lassan kitolom az arcom a fülkéből,és kémlelek! Ha nincs harcikutya (bocsánat, argentin-stafford keverék) nagy sóhaj,és mehetünk!
Ma jövök haza munkából,lelkemben rőzsedalok,végre péntek,(nem mintha sokat számítana, a héten szabin voltam. hehe!)a ház előtt végzi dolgát a harcikutya,(bocs.......),kinek leányka gazdija nem volt több 32 kg-nál(baseballsapkával együtt)! Na mondom magamban akkor itt a lehetőség, szóba elegyedek gazdival,( mert hát sosem lehet tudni, milyen információ jut birtokomba,)köszönök vidáman,és már akkor kezdett fújogatni a félelem hideg lehellete, mikor megnéztem közelebbről a kutyát!-Agresszív?kérdem. -Hááááát csak a férfiakat,és a fiú kutyákat nem szereti!Puff!Csak az emberiség felét, az már jó arány...mert én egyik sem vagyok... Hát gyerekek tényleg van abban valami, hogy mire képezték ki ezeket a szerencsétlen állatokat,és mi lett belőlük! Nem baj, Ildike megküzd a lehetetlennel,leguggoltam, hogy kutyika ne féljen tölem,és szóba elegyedtem 32 kg-mal+baseballsapka. Pár szót váltottunk, kutyika megszagolta a fejem,(ilyenkor nehogy a szemükbe nézz,mert azt támadásnak veszik)majd mikor nem történt semmi, gondoltam felállok,és úgy folytatom a beszélgetést,mert az emberekkel viszont kell a szemkontaktus.
Két mondatot ha válthattunk, mikor is kutyika úgy gondolta, hogy nekem ugrik,hátsó lábára állt,és ezzel egyidőben egy hatalmasat vakkantott! Hűha!Gazdi első reakciója:(miután bennem meghűlt minden vér)vágott egy akkorát a kutya fejére, hogy utána meg azon lepődtem meg. Semmi parancs, hogy nem szabad, vagy ejnyebejnye. -Biztosan nem tetszem neki,mondtam és már nyomtam is a lift hívó gombját! Szélsebesen suhant fel velem a lift a negyedikre,és csak akkor tudatosult bennem, hogy ennek a kutyának' flexi 'póráza van! Onnan ismerhetitek ezt a fajta pórázt, hogy Yorkikat,és még hasonló 10 kiló alatti hisztigépeket sétáltatnak vele lusta gazdik, mert gombnyomásra fel,és-vagy letekeredik rajta a 'szalag'!Ezekre a pórázakra rá is írják, hogy max. 15 kg.-ig!!Harcikutya(bocs.....)meg volt 40!!! Na Ildi egy sikeres merényletet úsztál meg, mert ha ez az eb elindul, a 32 kg-os baseballsapka nem tudom hogyan fogta volna meg...............és ez itt a lényeg! Felelőtlen emberek csak divatból tartanak ilyen kutyát,és fogalmuk sincs hogyan kell bánni velük!
Azóta új taktikám van,:őrölt borsot hordok magamnál,és tüzelésre készen állok vele a liftben, mert ha a földszinten összefutok velük, és támadás nyomait vélem felfedezni,kérdezés nélkül az arcába nyomok szegény ebnek egy marékkal,mert sajna ahogy velem viselkedett,nem tudtam neki több bizalmat szavazni! Nekem meg másfél éves fiú kutyám van,és a világért sem kockáztatnék meg egy' öszzeugrást' a harcikutyával(bocs......)!

Majd még írok, mert van egy félős lány sztorim is! hehe!

...