Déli rövid séta alkalmával tekintettel a marha nagy melegre,Art csak a ház előtt szolidan szokott egyet pipilni,és már fordulunk is vissza, mert ennél többet nem hajlandó ilyenkor a szabad levegőn tölteni. Lelkesen közelítünk a lépcsőház ajtó felé, mikor is meglátom harcikutyát(bocs...) az üvegajtó belső oldalán...éppen minket néz, és hátracsapott füllel várja, hogy bemenjünk... SE PÓRÁZ,SE GAZDI!!!.... Sarkon fordultunk, és elmentünk a sarokig.Vagyis elszaladtunk! Bevallom kicsit megijedtem. Na jó kurvára beszartam! Mert ha 10 másodperccel előbb megyünk be a kapun, pont szembetalálkozunk harcikutyával(bocs...),és csak a jó ég tudja, mi történt volna! Mire visszaértünk, kutya sehol, de én nem bízok semmit a véletlenre, hát becsöngettem nekik a kaputelefonon, hogy merre kószálhat az eb. Szerinted felvették azt a rohadt telefont? Valahogy be kell jutnunk, hát vettem egy nagy levegőt,bementünk, és beordítottam a lépcsőházba, hogy hol a kutya? Nem jött válasz. Szélsebesen a liftben termettünk,és megmenekültünk! Itthon kapott el a sokk, szinte rosszul lettem, le kellett ülnöm, annyira elkezdtem remegni! Egy ilyen találkozástól félek a legjobban,mert két esélyes a dolog. Ha az én kutyám gyűri le a harci ebet, akkor megvan az esélyem rá, hogy meglincselnek, megvernek, stb. a durvább részeket kihagytam. Holott újfent hangsúlyoznom kell, hogy Art MINDIG pórázon van! Ha pedig az ő kutyájuk gyűri le az enyémet, arról jobb nem is beszélni, de nincs kedvem állatorvoshoz hurcolászni Artot, hogy összevarrják, és befoltozzák. És akkor még hálát adhatok az égnek,ugyanis ezek a harcra kiképzett ebek arról híresek, hogy addig nem engedik el áldozatukat, amíg az lélegzik..... és ez nem előítélet, ezek a száraz tények....és egy ilyen kutya van szabadon a lépcsőházban, a nap bármely szakában!!! Közlekedjél paraszt, ha akarsz...ha meg nem tudsz, várd meg, míg behívom a lakásba kutyámat.........
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése