Fél?

Íme újabb szösszenetem,melynek főszereplője 'A' félős Lány! hehe
Ő is a házban lakik. Egyszer mentünk le sétára, megállt a lift a harmadikon,és csak annyit láttam, hogy egy kamaszforma lány be szeretne szállni, de megpillantotta a kutyát,és szélsebesen, halottfehér arccal fordult hármat,(szerintem csak egyet akart, de nagy volt a lendület),megtalálta az ellenkező irányt,és eltűnt a folyosón!
Ennyi, gondoltam, ennek már az életben el nem magyarázom, hogy nem bánt a kutyám! Ekkor neveztem el félős lánynak.
Pár nap múlva ismét sikerült szerencsétlenül összefutnunk...Jöttünk be sétából,nyílik a lift ajtó,és félős lány a fizika törvényeit meghazudtolva akkorát ugrott hátra,hogy indulhatott volna az olimpián mint magánszám!
Na de Ildike nagyon lojális, mondom:-Nem bánt, ne félj,és ne sikoltozz,mert attól még én is megijedek,és nem érsz el vele semmit! Látván arckifejezését,amiből lejött,hogy nem hallotta amit mondtam, hátráltam Arttal,és behúzódtam az egyik sarokba, hogy kijöhessen biztonságosan. Összegörnyedt,mint egy légnyomástól sújtott öregember,és elsunnyogott keletnek. Szegény lány gondoltam,sajnálom hogy ennyi félelem van benne.
Na de még nincs vége:egyik este 10-körül le kellet mennem a ház elé, hoztak nekem valamit. Levittem Artot is, megyünk ki a bejáraton,félős lány tőlünk 2 méterre nagyban smárolt a barátjával. Szigorúan a kapu előtt 20 centire, hogy ne érje őket az eső. Hát kisanyám rábasztál, mert nekem meg erre van dolgom. A smárolás félbeszakad,félős lány el, igen ám, csak pont arra, amerre én is indulnék! (szerintem ez a karmája. hehe) Nincs mit tenni, elindulok arra. Félős lány eggyé vált a fallal,kikerekedett szemmel nézte, ahogy közelítünk...(még ekkor is volt köztünk minimum 3 méter).Addigra az autó, ami hozzám jött, már leparkolt mellettem,és én hátat fordítva félősnek, elkezdtem beszélgetni a barátommal. Nem telik el egy perc sem(megjegyzem Art még csak rá sem nézett,és szorosan mellettem állt).Félős barátja odaszól nekem:Elnézést,elmennének innen, mert rosszul van a barátnőm?!
Mindketten értetlen arccal hátrafordultunk, hátha tudunk segíteni,(félős még mindig eggyé volt olvadva a fallal),és visszaszólok fiúkának:- Bocsesz, több mint 4 méter van közöttünk, kutyám a lábamnál,szigorúan pórázon,és hozzám jött ez a fiatalember,akivel megbeszélni valónk van.
Fiúka tudomásul vette,megpróbálta a falról lecibálni nőjét,kevés sikerrel,és visszamentek az eresz alá...(kaputól 20 centire, hogy ne érje őket az eső). Csak így érdekes smárolni..hehe
Dolgom végeztével lassan közelítettem feléjük, nehogy lányka megint rosszul legyen, és kedvesen odaszóltam:-Szeretnénk bemenni a kapun! Lányka egyetlen ugrással(amit már produkált a liftben is) elrebbent kb.10 métert,és hazamehettünk!!
Sajnálom szegényt mert valószínűleg szülei oly mértékben tiltották a kutyáktól,és beleépítettek egy életre való rettegést, hogy nem tudott soha velük kapcsolatot teremteni,ezáltal nem is ismeri az állatokat,és mint ismeretlen, baromira fél tőlük!!!

Legközelebb Lauráról írok,ki egy 3 éves kislány...és nem fél!!!