Laura 3 éves forma kislány,rendszeresen találkozunk vele sétáláskor.
Anyukája mikor először meglátott bennünket, nem kapta fel ölébe gyermekét, hanem megkérdezte, odajöhet-e a kislány? Hát persze, és nagyon boldog voltam , hogy vannak még ilyen tiszta lelkű szülők, kik oda merik engedni gyermeküket az állatokhoz!Első találkozásunkkor Laura lelkesen elindult felénk, és Anyukája közben alámondással mesélte a kislány következő mozdulatait:-Még néhány lépés, és gyermekem rájön, hogy mekkora a kutyus, és lehetséges, hogy elfogy majd a lelkesedése. Laura csak jött széttárt karokkal,és mondogatta -Vava,vava
Majd tényleg rájött, hogy mekkora a kutyus,és megfordult:-Anya Anya. Látta hogy Anya ott van mögötte,visszafordult felénk, és megsimogatta Artot! Csodás volt nézni őket...
Azóta Art mindig megáll mellette,és Laurának nagyon tetszik, hogy van egy olyan kutyus, aki még nála is nagyobb!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése