Átélés

Kisnőci haverom,-ki mostanában sűrűn jár fel hozzám, vagy azért hogy falazzak neki, vagy azért, hogy megbeszélje velem rettentő nagy, és fontos lelki problémáit,- szerelmes! Hallom,látom,ahogy telefonon beszélnek, és arra gondolok nekem is keeeeeeeell ilyen! Nekem is kell a sok-sok lepke a gyomromba, amit szerelemnek hívnak, kell a társ, kell a randevú, kell a megtervezett hétvégék, kell a kézfogás,az érzés, kell a közös kutyasétáltatás, kell a névnapi sms, kell hogy beugorjon a melóhelyemre ha éppen arra jár és ad egy csókot, kell egy ember,hogy szeressen, hogy gondoljon rám...

Van egy..?

Van egy férfi,kivel a viszonyom máig nem tisztázódott az én fejemben... Valószínűleg az övében sem,mert olyan szavakat mond ki a száján,amiket nem kellene.(de marha jól esik!) Egy kapcsolatban élő férfi nem mondhat kockázatos dolgokat,nem bókolhat nekem a szemembe nézve,mosolyogva,neeeeem teheti ezt velem! Persze jót mosolygok rajta, és ennyi, de könyörgöm nem játszadozhat velem, és ha egy kicsit is kedvel, nem teszi ezt velem! Mert lehet hogy egyszer elszakad a cérnám,és ez a cérna már nagyon vékony, nagyon megviselt,és nagyon öreg! (és egyszer sem szakadt még el!) Persze most mondhatják a nagyokosok, hogy le lehet állítani könnyedén,de ezek az okosok nem élnek önkéntes(?) cölibátusban _ éve!!!(szándékosan hagytam ki azt a részt,barátaim tudják a választ,a többi meg ne röhögjön rajtam egy hétig.) Valahányszor a szemembe néz, 2 másodperc után el kell fordulnom, mert nem bírom tovább a pillantását. Valahányszor összefutunk, azon az estén tuti vele álmodok:bepattanok vele egy limuzin hátsó ülésére, egy órán keresztül nem engedem el a száját csak csókolom, aztán akkorát szexelek vele, hogy olyan még a kalendáriumokban sincsen!!! És reggel vinnyogva ébredek... és arra gondolok,majd elmúlik... és él bennem a remény, hogy valaha majd egyszer,(és utána még százezerszer) engem is szeret majd egy hozzám való férfi...aki nem nős,(ezek mindig azt mondják, hogy nagyon rossz a házasságuk, de nem az, mert akkor már nem lennének benne,és innentől egy szavukat se hidd el!!) kapcsolatos, foglalt, ex-nejébe titkoltan szerelmes,stb. Szóval bennem él még egy életképes hím ideája, ki engem vár, mert hasonló problémákkal küszködik,és inkább feláldozza magát, és lelkileg belehal egy kicsit, de amíg teljesen le nem zárta előző kapcsolatát, és lelke ezáltal megtisztul, addig nem vág bele újba, ismeretlenbe. Innen üzenem neki, hogy álmaimban már látom, csak nem ismerem, mert arca még nincs!!!

Cukorborsók

A 20.-ai hétvégén eljöttek hát hozzám! A világ legjópofább fiúpárosa(bocs nem jön a számra a buzi). Berendeztem nekik a félszobát, igyekeztem kipakolni minden személyeset, lomot, stb.,sütöttem pizzát,hogy minél jobban érezhessék magukat. Már a liftből kilépés is egy katarzis volt, mert R.jött elől. Gyerekek napszemüveget még így hordani, mint ez a fiú...azt sem tudtam hová nézzek, olyan tökéletes volt mindkettő! Féltem hogy rajongásom nagyon látszani fog rajtam, ezért igyekeztem nem minden második pillanatban őket bámulni. (csak minden percben. hehe!) Eszméletlen stílusuk van, nem tudtam sokáig eldönteni, hogy azért 'rajongok'-e értük mert tökéletesek, vagy azért mert nagyon szimpatikusak. Aztán lett mindkettő. Olyan természetes volt minden...lerajzoltuk gyerekkori rajzainkat,oroszul irkáltunk, játékainkról beszélgettünk, filmekről, könyvekről, és nagyon nagy hatással volt rám ez az egész. Elmentek bulizni,reggel fél 7-kor jöttek haza,mikor én már vittem kutyáimat sétálni,összefutottunk a lépcsőházban:Sziasztok! Jó reggelt! majd jövök, stb. picit mintha az anyjuk lettem volna. Talán ha valaha gyerekem lesz,ilyet szeretnék! (mert Tesóm elmondása szerint legendásan jó a viszonyuk a szülőkkel!!! ) Rájöttem, hiába gondol az ember buzit, meleget, semmit sem ér az egész. Emberek vannak, és az a ciki, hogy fel sem tűnt, farka van mindkettőnek. Pedig lányok én mondom ahogy ezek a fiúk megjelennek egy sötétkék törölközőben,csendesen elsuhannak melletted kellemes illatot árasztva, az egy fél orgazmus! A lelkednek, és az emlékeidnek! Nincs megjátszás ,nincs hajdobálás, hódítani akarásos pillantások, mert nem akarod megdugni egyiket sem! Erre mondják, hogy tiszta viszony!
Szóval nagyon jól éreztem magam velük,és gazdagabb lettem általuk! Köszke Fiúk!

Suttyó bácsi! (nagyon vidékről)

Szokásos délelőtti meló, örültem,mert speciel én tele voltam munkával,és úgy éreztem semmi nem ronthatja el a kedvem! Korosodó(vén majom) kollégám pedig szokásos délelőtti delíriumában leledzett. (a csúcs az volt,mikor részegen jött be már reggel 7-kor,és nem tudtam eldönteni, hogy ez még a tagnapi-e?mert még le sem feküdt,vagy már a mai,mert korán kelt. hehe.) Szóval ezen a szép napon sem jött ki a formájából,fél 10-kor már részeg volt.Ez még önmagában nem lenne baj,mert magasról leszarom,csakhogy nem egyszer előfordult,hogy ebben az állapotában a vendégeimet zaklatta,amik tréfás viccek formájában,és nemegyszer nyílt ajánlattétel formájában nyilvánultak meg. Tudni kell az öregről, hogy 63 éves elmúlt,szerinte a korához képest jól néz ki, mások szerint dagadt, impotens kéjenc,és ebből az emberből egy dolog hiányzik: az agy!Ezáltal minden más emberi tulajdonság is! (Tesóm örülni fog,megvan agyhalott 4!) Szóval ezek a nyílt zaklatások, melyeket előszeretettel alkalmaz hölgykollégái felé is, arcpirítóak,sekélyesek,és veszélyesen bunkók. Leggusztustalanabb,legkreténebb beszólása egy 19 éves lányra volt,( ki a szívünk csücske)!

-Na ezt is jól meg lehet már baszni! ja,és mindezt a Nagymamája füle hallatára.
Egy szösszenetet ide beszúrnék: Jóképű fiatalember bejön az üzletbe,és az öreg elkezd vele nagyon beszélgetni,ami láthatólag a fiatalembert baromira nem érdekli, de ez az öreget nem zavarja. Természetesen 0,2 másodperc múlva már az ő szexuális élete a téma,és lelkes arccal meséli eme férfinak, hogy ő annak idején, a vonat wc-jében, hogyan dugott meg egy nőt. Fiatalember miután végighallgatta,és a kellő konzekvenciát is levonta az öreg jellemét illetően,válaszol: Van egy nagy különbség kettőnk között. Ha én meg akarok 'dugni 'egy nőt,megtisztelem azzal, hogy elviszem egy hotelba,nem pedig a koszos wc-be,mert én egy Úriember vagyok, te meg egy szarházi!!!!!!! Öregnek valahogy nem esett le,és mert nincs agya meg sem sértődött eme igazságon. Szösszenet vége.
Szóval dolgoztunk e szorgalmas napon, mikor is egyik vendég,hozni akart neki egy üveg bort,és én megszólaltam:Ne hozz bort,mert meleg van. Öreg kb.3 perc múlva felfogta, hogy miről volt szó,és félbeszakítva munkáját,felém fordulva, magázódva a következő szavak hagyták el mocskos száját:Maga ne mondja meg nekem, hogy mikor ihatok. Hogy nyomatékot adjon félelmetes mondókájának, még hadonászott is egy kicsit az ollóval.
Felállok,és szépen megkérem, hogy a kettőnk közti kommunikációt ezentúl szorítsuk a köszönésre. Ekkor rettenetesen kifakad,és egyik pillanatról a másikra,mint egy őrült,elkezd velem olyan minősíthetetlen stílusban ordítozni, hogy megáll a levegő az üzletben. Újfent megemlíteném,hogy ekkor is részeg. Az ordítozását még fokoztam azzal, hogy halkan beszéltem,és megemlítettem, hogy a múltkor is részegen jött be dolgozni, úgy beszélt a kolléganőivel,mint rossz ember a kutyájával,és ez nem helyénvaló egy munkahelyen. Válaszként elkezdett el fenyegetőzni! Szemöldököm ekkor szaladt fel először a homlokomra,mert nem hittem el amit hallok! De az öreg nem hazudtolta meg önmagát,mert a szüleimet is elkezdte emlegetni! Ekkor döntöttem el, hogy ennek a mocsoknak itt véget vetek,mert nem fogok egy agyatlan részeg embert meggyőzni semmiről,és emberileg sem akartam lesüllyedni az ő szintjére. Elhallgattam,és visszatértem a munkámhoz.Eszembe jutott egy jó mondás:Hülyékkel ne vitatkozz,mert téged is hülyének néznek!!!
Csend lett az üzletben.... fél óráig...amikor is elkezdett csapkodni, törölközőket odavágni a pultra,és motyogni az orra alatt:- Mocskos cigány banda! Majd megtudjátok,ki vagyok én!
Hallottam minden szót,mert azt mindig elfelejtik, hogy nekem nagyon jó fülem van. Eltettem magamnak mindet emlékbe....... suttyó bácsi igyál még egy üveg bort. Vagy 2x2 deci vodkát,aztán tedd be a szemetesbe,és menjél haza!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ködben

Ma reggel szokásos hajnali kutyázásunk alkalmával(reggel 6-óra szombat,vasárnap)felfigyeltünk ama jelenségre,amit úgy hívnak, hogy nyár vége.Ez volt a földön elterülő köd.Nem nagy területen,nem az az átláthatatlan,mint a horrorfilmekben,csak light-os. Kutyák szerteszét szaladgáltak,mi meg bandukoltunk a párás reggeli ködben,és csodáltuk a látványt,miközben Z.fia elkezdett filmeket,és helyzeteket emlegetni,amikben a köd szerepel.Gyorsan csináltunk néhány fotót,és arra gondoltam,a fene egye meg,már megint elszaladt egy csodás,élményekkel teli nyár,és jönnek a hidegek...

Stílus,frigiditással fűszerezve...

Tikkasztó meleg júliusi délután, a légkondi 19 fokra állítva,de még így is szakad rólunk a víz! Ősz hajú 60-as néne határozott léptekkel beront,és köszönés nélkül felteszi a számára legégetőbb kérdést:-Pedikűr van?
Férfi fodrász kolléganőm kedvesen odaküldi hozzám,(természetesen köszönés után).Néne asztalomhoz ront,felnézek az éppen aktuális munkámból,mosolygok, -Segíthetek? kérdezem.
-Egy pedikűr lesz! mondá néne.
Jó napot kívánok,(még mindig mosolyogva),sajnos pedikűr nincs az üzletben.
-Akkor egy manikűr lesz! (bele az arcomba)
-Egy pillanat,megnézem a naptáramat.
-Miért most nem lehet?
-Itt ül a vendégem hölgyem,még dolgozom rajta fél órát,és utána is van egy bejelentésem.
-De nekem most kell egy manikűr!(megint bele az arcomba)
(Nekem meg egy Harley Davidson,és egy tűzoltó a lábam közé cseszd meg....gondoltam.)
-Sajnos a vendégemet nem lökhetem ki a székből,jöjjön vissza 11-re.
-És most miért nem tudja gyorsan megcsinálni? 5 perc az egész.
-Nem 5 perc,és újfent megemlíteném,hogy itt ül a vendégem,akit sem a maga,sem más kedvéért nem lökök ki a székből!

Néne sarkon fordult,még motyogott pár szót az orra alatt,szerintem szüleimet emlegette különböző élethelyzetekben,és kiment. Sajnálom szegényt! Messziről lesírt róla, hogy az életben soha de soha nem volt tisztességesen megdöngetve,és ha valaha volt férje,őt is sajnálom szegényt. Bár aki ilyen stílusú nőt vesz el, az meg is érdemli! hehe

Kolléganőm olyan szinten felhúzta magát eme pár percben,hogy remegett az idegtől. Teát kellet neki főznöm,hogy lenyugtassam.
Alig telik el 2 nap,néne megint közelít...beront,nem köszön.-Manikűr lesz! felkiáltással odamegy fent említett férfi fodrász kolléganőmhöz,aki ismét felém irányítja.Éppen befejeztem a vendégemet,felállt az asztalomtól,mire néne: -Manikűr lesz!
-Kinek? Hökkentem meg,szemöldököm az egekig nyújtózva.
-Nekem most!
-Sajnálom nem,mert 5 percen belül jön a következő vendégem,aki be van jelentve.
-De még nincs itt,addig megcsinál engem!
-Nem hölgyem,nem fogom megcsinálni,pláne nem 5 perc alatt,tegnapelőtt is itt volt,és ha holnapután jön, akkor sem fogom megcsinálni,mert ilyen stílust,ahogy magácska viselkedik, senki sem tud tolerálni!!!
Szerintem néne a mai napig gondolkodik, hogy miért voltam vele ilyen elutasító,sűrűn emlegetve engem,vagy szüleimet,de tényleg nincs az a pénz, amiért egy ilyen hárpiát az ember elvállal...
(F.S.P.lehet a helyesírást véleményezni.hehe!)

Balatooooooon

Rettentő nagy szervezés után,és miután kedvenc barátnőmet sem láttam már vagy másfél éve,lementünk hozzájuk a Siófokra! Nagyon nagyon biztos voltam benne, hogy jól fogom magam érezni,és tényleg jól is éreztem magam!...csak szegény kutyám nem... és ezt hogy mondjam meg Szeretett Barátnőmnek,aki leste minden gondolatunkat,elvitt a szőlőhegyre első este, hogy sétálhassunk? Az én kutyusom reggel 1,esténként 2 órát játszik,és futkos a többi kutyival,és nincs térben korlátozva. Annyit,és oda megy,ahová akar,és ez a pici kert,ahol voltunk, annyira kevés volt neki, hogy csak kínlódott.Utcára nem mertem kivinni,mert ott meg a helyi kutyák garázdálkodtak a nap különböző szakaszaiban. Én láttam, hogy szenved,de ezzel nem akartam terhelni senkit,nehogy úgy tűnjön, hogy nyavalygok. Art még nincs hozzászokva az idegen környezethez,nem túl rugalmas a természete,nehezen alszik el máshol, szóval kicsit macera. Voltunk már vidéken rokonoknál,és elsőre ugyanígy viselkedett,aztán másodszorra már nem volt gond.A napocska sem akart sütni, csak esett az eső,meg sár,meg latyak,és ez is rátett egy lapáttal arra az elhatározásomra, hogy 2 nap után eljövünk. Tudom, most is haragszik rám, de tényleg nem akartam sem magyarázkodni, sem kérni az elnézéseket ezerrel,mert el kell fogadnia a döntésem.Megváltozott az értékrendem, mióta Kutyám van,és már nem én vagyok az első. Ahogy viccesen mondtuk,:Összehoztam a gyereket,amire oly régóta vágytam!

Az a 2 nap,amíg együtt voltunk nekem csodás volt! Láttam végre a mindennapokban a gyerekeket,láttam sírni egyetlen nevelt leányomat,és láttam a két apróságot guggolni Art felett,miközben ezer kérdéssel bombáztak!
Láttam a Balatont is,bár szakadt az eső,és nagyon fáztunk,de bementem. Nekem ez a két nap is élmény volt...