Balatooooooon

Rettentő nagy szervezés után,és miután kedvenc barátnőmet sem láttam már vagy másfél éve,lementünk hozzájuk a Siófokra! Nagyon nagyon biztos voltam benne, hogy jól fogom magam érezni,és tényleg jól is éreztem magam!...csak szegény kutyám nem... és ezt hogy mondjam meg Szeretett Barátnőmnek,aki leste minden gondolatunkat,elvitt a szőlőhegyre első este, hogy sétálhassunk? Az én kutyusom reggel 1,esténként 2 órát játszik,és futkos a többi kutyival,és nincs térben korlátozva. Annyit,és oda megy,ahová akar,és ez a pici kert,ahol voltunk, annyira kevés volt neki, hogy csak kínlódott.Utcára nem mertem kivinni,mert ott meg a helyi kutyák garázdálkodtak a nap különböző szakaszaiban. Én láttam, hogy szenved,de ezzel nem akartam terhelni senkit,nehogy úgy tűnjön, hogy nyavalygok. Art még nincs hozzászokva az idegen környezethez,nem túl rugalmas a természete,nehezen alszik el máshol, szóval kicsit macera. Voltunk már vidéken rokonoknál,és elsőre ugyanígy viselkedett,aztán másodszorra már nem volt gond.A napocska sem akart sütni, csak esett az eső,meg sár,meg latyak,és ez is rátett egy lapáttal arra az elhatározásomra, hogy 2 nap után eljövünk. Tudom, most is haragszik rám, de tényleg nem akartam sem magyarázkodni, sem kérni az elnézéseket ezerrel,mert el kell fogadnia a döntésem.Megváltozott az értékrendem, mióta Kutyám van,és már nem én vagyok az első. Ahogy viccesen mondtuk,:Összehoztam a gyereket,amire oly régóta vágytam!

Az a 2 nap,amíg együtt voltunk nekem csodás volt! Láttam végre a mindennapokban a gyerekeket,láttam sírni egyetlen nevelt leányomat,és láttam a két apróságot guggolni Art felett,miközben ezer kérdéssel bombáztak!
Láttam a Balatont is,bár szakadt az eső,és nagyon fáztunk,de bementem. Nekem ez a két nap is élmény volt...