Cukorborsók

A 20.-ai hétvégén eljöttek hát hozzám! A világ legjópofább fiúpárosa(bocs nem jön a számra a buzi). Berendeztem nekik a félszobát, igyekeztem kipakolni minden személyeset, lomot, stb.,sütöttem pizzát,hogy minél jobban érezhessék magukat. Már a liftből kilépés is egy katarzis volt, mert R.jött elől. Gyerekek napszemüveget még így hordani, mint ez a fiú...azt sem tudtam hová nézzek, olyan tökéletes volt mindkettő! Féltem hogy rajongásom nagyon látszani fog rajtam, ezért igyekeztem nem minden második pillanatban őket bámulni. (csak minden percben. hehe!) Eszméletlen stílusuk van, nem tudtam sokáig eldönteni, hogy azért 'rajongok'-e értük mert tökéletesek, vagy azért mert nagyon szimpatikusak. Aztán lett mindkettő. Olyan természetes volt minden...lerajzoltuk gyerekkori rajzainkat,oroszul irkáltunk, játékainkról beszélgettünk, filmekről, könyvekről, és nagyon nagy hatással volt rám ez az egész. Elmentek bulizni,reggel fél 7-kor jöttek haza,mikor én már vittem kutyáimat sétálni,összefutottunk a lépcsőházban:Sziasztok! Jó reggelt! majd jövök, stb. picit mintha az anyjuk lettem volna. Talán ha valaha gyerekem lesz,ilyet szeretnék! (mert Tesóm elmondása szerint legendásan jó a viszonyuk a szülőkkel!!! ) Rájöttem, hiába gondol az ember buzit, meleget, semmit sem ér az egész. Emberek vannak, és az a ciki, hogy fel sem tűnt, farka van mindkettőnek. Pedig lányok én mondom ahogy ezek a fiúk megjelennek egy sötétkék törölközőben,csendesen elsuhannak melletted kellemes illatot árasztva, az egy fél orgazmus! A lelkednek, és az emlékeidnek! Nincs megjátszás ,nincs hajdobálás, hódítani akarásos pillantások, mert nem akarod megdugni egyiket sem! Erre mondják, hogy tiszta viszony!
Szóval nagyon jól éreztem magam velük,és gazdagabb lettem általuk! Köszke Fiúk!