Csalódnom kellet...újfent...ugyanabban az emberben, mint néhány hónappal ezelőtt. Azt is mondhatnám, hogy számítottam rá...mert már ismerem. Annyi a különbség, hogy most felkészültem az érzésre, és meg kell mondjam, nem vágott pofon. Rájöttem, ilyennek kell elfogadnom, mert aki nem ezt teszi az elől el szokott menekülni. És én nem akarok egy menekültet üldözni, (vagy hogy is mondják ezt). Tulajdonképpen semmit sem tudok róla, (mármint ami nekem fontos információ lenne,) egyszer csak jön, leül kávézni, elszív egy cigit, és ennyi... nincs jelen az életemben, mégis itt van...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése