2009. december 27., vasárnap

2 és fél

Asszem Arturt is utolérte a Karácsonyi zabálás!!! Két és fél adag száraz (1 kiló 50 deka!) és egy nagy konzerv (80 deka!) Kétszer kért repetát! Beszarás!!

Kéééék

Van egy kék szemű fiú, kivel már régóta 'szemezek'. Kollégám vendége, és mindig mikor jön, végig egymást bámuljuk a tükörben! Vettem magamnak a bátorságot, és odahívtam az asztalomhoz, mézeskaláccsal is megkínáltam! Nagyon ízlett neki, és megkérdezte, minden ilyen finom-e amit én csinálok? Még finomabb!!! grrrr!!! Beszélgettünk! Egyből lekáderezett:-Férj, gyerek? -Egyik sem!
Láthatóan nagyon örült a válasznak. Következő kérdés, amitől dobtam egy hátast: -Fehér ruhás menyasszony akarsz lenni, egy nagy sátoros lakodalomban? Naná!!! grrrrrrrrrr!!!
Végig nagyon figyeltem a fiúkát, milyen az arca, keze, cipője (fontossági sorrendben!). Formás hátsóját már előző alkalmakkor 'letapogattam', nagyon rendben van!!!
Megfigyeltem azt is, hogy valahányszor ránézek, fülig pirul! Meg is kaptam a választ!
-Vérforralóan gyönyörű kék szemeid vannak, én még ilyen szép szemeket nem is láttam, ha belenézek, elpirulok! (gondolatban itt élveztem el először).
-Nagyon kétségbe voltam esve a múltkor, mikor hazajöttem írországból, és láttam, mennyire lefogytál! (második orgazmus). Ne legyél soványabb. (harmadik orgazmus).
Aztán még beszélgettünk valamiről, ami nem tudom mi volt, mert folyamatosan egymás szemébe néztünk, és csak vigyorogni tudtunk...és elpirultunk, és sütött a nap, és tavasz volt, és nehéz virágillat így december végén. Aztán megérkezett a vendégem, dolgoznom kellett. Még a nevét sem tudom! De érzem, hogy hamarosan újra látom...

Mi?

Utolsó munkanap Karácsony előtt, reggel fél 8-kor üveges tekintettel meredek magam elé a buszon... egy Néni megkocogtatja a kezem. -Nem ül le kedves? -Nem köszönöm. És egy fáradt mosolyt erőltetek magamra.
Néni megint megkocogtatja a kezem. -Kedveském magának olyan mély fájdalom ül a szemében.
-Csak fáradt vagyok, válaszoltam. -Nem tud engem becsapni kedveském, a maga csodás kék szemében nagy fájdalom van. (és olyan jóságos mosoly ült az arcán, amilyet Nagymamám arcán láttam utoljára). És a végállomásnál már nem bírtam tovább, elsírtam magam...de azt már nem látta senki...


Kinek jó....

Hajléktalanok laknak a közeli trafóház mellet. Lebontották a régi fémfeldolgozót, és meghagyták mellette a portát abba költöztek be. Minden nap arra megyünk kutyáinkkal. Egyik délután egy nagy termetű kutyus volt az ajtó előtt, meg is ijedtünk egy pillanatra. Kijött az egyik emberke, és elmondta, hogy menhelyről hozták a kutyát, kb. 3 éves kan, és az előző gazdája egy huzallal kötötte ki valahova... (véleményt inkább most nem írok az illetőről, mert nem bírná el sem a gépem, sem az ORTT.) Ír farkas, skót juhász keverék, nagyon formás kutyus. A hajléktalanok meg kihozták, mert megsajnálták. Ha el tudnám tartani, biz'isten azonnal magamhoz vettem volna, annyira barátságos volt. Szóval beszélgettünk, és megfogadtam, hogy összeszedem Art néhány régi pokrócát, játékát, és kiviszem nekik. Másnapra nem volt ott a kutyus... elvitték vidékre, egy tanyára, és ott van egy emberke, aki gondoskodik majd róla.
Két tanulsága van ennek a pár sornak. 1: Még egy hajléktalannak is van kutyája, és jobban bánik vele, mint más 'rendes' ember. 2: Már nem is olyan magányos ez a Karácsony!

2009. december 12., szombat

Villámlátogatás

Apukám eljött ma hozzám fél 12-kor, adott sok pénzt,(boldog karácsony, meg miku') ebédelt, levágtam a haját, és fél 3-kor már itt sem volt! Ez ám a remek családi viszony! Mondtam, jöhet holnap is!!! hehe

M

Nézem a MADONNA koncertet....és mindenki magasról le van szarva!!!!!!!!!

Vicc!

Hova dugod el a cigányasszonytól a pénzt???
A szappantartóba!!! áááááááááááááá

Le, és fel!!!

Hátba vágott az életem mostanság rendesen...térdre is rogytam... Először is, egy emberke vágott arcul, kit a barátomnak hittem (ezt ő is bizonygatta sűrűn). Ha megvolt az oka rá, jobb lett volna, ha elmondja!!! Face to face! Másodszor két ember, vágott hátba, kik valahogy sohasem értek rá hozzám eljönni. Ezért nagyon elkeseredtem, ezek szerint, én nem vagyok akkora 'bratyi ' nekik. Szóval fel lettem pofozva, hátba lettem vágva, kikeseregtem magam, és felállok! Mert nem nagy művészet elesni, de felállni annál inkább! Szóval pókerarc felvéve, leülök a fotelomba, és megnézem a híreket....hehe

2009. december 7., hétfő

Idő

Kérem szépen én írtam szorgalmasan, Drága Tesvéremen kívül azonban senki nem véleményezett egy sorral sem, Csabi ugyan odalökött egy mondatot elém (fél év alatt ennyit kommunikált velem! vahhh elájultam!), ezért nem írok többet! Ennyi voltam!