Hajléktalanok laknak a közeli trafóház mellet. Lebontották a régi fémfeldolgozót, és meghagyták mellette a portát abba költöztek be. Minden nap arra megyünk kutyáinkkal. Egyik délután egy nagy termetű kutyus volt az ajtó előtt, meg is ijedtünk egy pillanatra. Kijött az egyik emberke, és elmondta, hogy menhelyről hozták a kutyát, kb. 3 éves kan, és az előző gazdája egy huzallal kötötte ki valahova... (véleményt inkább most nem írok az illetőről, mert nem bírná el sem a gépem, sem az ORTT.) Ír farkas, skót juhász keverék, nagyon formás kutyus. A hajléktalanok meg kihozták, mert megsajnálták. Ha el tudnám tartani, biz'isten azonnal magamhoz vettem volna, annyira barátságos volt. Szóval beszélgettünk, és megfogadtam, hogy összeszedem Art néhány régi pokrócát, játékát, és kiviszem nekik. Másnapra nem volt ott a kutyus... elvitték vidékre, egy tanyára, és ott van egy emberke, aki gondoskodik majd róla.
Két tanulsága van ennek a pár sornak. 1: Még egy hajléktalannak is van kutyája, és jobban bánik vele, mint más 'rendes' ember. 2: Már nem is olyan magányos ez a Karácsony! 
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése