Utolsó munkanap Karácsony előtt, reggel fél 8-kor üveges tekintettel meredek magam elé a buszon... egy Néni megkocogtatja a kezem. -Nem ül le kedves? -Nem köszönöm. És egy fáradt mosolyt erőltetek magamra.
Néni megint megkocogtatja a kezem. -Kedveském magának olyan mély fájdalom ül a szemében.
-Csak fáradt vagyok, válaszoltam. -Nem tud engem becsapni kedveském, a maga csodás kék szemében nagy fájdalom van. (és olyan jóságos mosoly ült az arcán, amilyet Nagymamám arcán láttam utoljára). És a végállomásnál már nem bírtam tovább, elsírtam magam...de azt már nem látta senki...
Néni megint megkocogtatja a kezem. -Kedveském magának olyan mély fájdalom ül a szemében.
-Csak fáradt vagyok, válaszoltam. -Nem tud engem becsapni kedveském, a maga csodás kék szemében nagy fájdalom van. (és olyan jóságos mosoly ült az arcán, amilyet Nagymamám arcán láttam utoljára). És a végállomásnál már nem bírtam tovább, elsírtam magam...de azt már nem látta senki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése