Lovag?

Emberem vizuálisan, gondolatilag, és egyáltalán levett a lábamról rendesen! Két méter magas, 100,5 kiló (mert Döme megmondta, hogy egy férfi 100 kiló alatt csak karácsonyfadísz), széles váll, keskeny csípő, lapos has, kék szem, (de erről már lentebb írtam bővebben) és irtó kellemes illat! Még egy csók sem csattant el,( és lehet hogy nem is fog, mert csak dugni akar) de asszem ebbe már most beleőrültem! Ilyen volt vajon kamaszként is? Hányinger, millió pillangó röpködése a gyomromban a nap 24 órájában, pár óra alvás éjjelenként, aztán a maradék időben hason fekve nagyokat gondolkodás, és ábrándozás, 200 méter mélyről jövő sóhajok, hogy a fal is elhajol, nem evés, cigizés ezerrel, napi majdnem egy doboz, (Tesóm elolvassa kitér a hitéből) réveteg tekintet, miközben barátnőd már a harmadszor szólít neveden, és akkor veszi észre, hogy te máshol jársz, szívecskéket rajzolni, aztán kiradírozni, mert ez olyan infantilis, fél órát állni a szekrény előtt, mit vegyél fel, holott tudod, hogy 6-ig dolgozik, te meg délelőttös vagy, és nem is találkoztok, de háthamégis, belőtt séróval közlekedni, hátha arra jár autóval, és meglát, holott nincs is autója, szóval kész vagyok, mint a házi feladat!!! Nem emlékszem, ilyen volt-e kamaszként, de ha igen, nagyon jól bírtam! Most ki vagyok készülve, annyira meglepő ez az egész, és új, és izgalmas, és jó! Unalmas kis életemben történik a lelkemmel valami!