2010. február 24., szerda

Helyzet

Drága Barátnémra mostanában igazán rájár a rúd! Pár napja meghalt Édesanyja, férje már rég elment, állása sincs bebetonozva, és úgy néz ki, egyedül marad a nagy házban, amit szülei hagytak örökül. Meg kell küzdenie a több milliós, tizen-évre rúgó lakáshitellel, amit csak úgy fog tudni kiperkálni, ha eladja a házat. Ha szerencséje van, egy saját tehermentes kis kecót tud venni abból, ami megmarad, és eléldegél kutyáival. Ha nincs, passz....és ezen a ponton elgondolkodtat még néhány apróság...
Unokatesóm, nevezzük Fúriának, hét év alatt 2 darab kellemes kis lakást örökölt szüleitől!!! 1:Másfél szoba, felújítva, jó környéken. Anyuka feljött Pestre dolgozni, otthagyva alig 20 éves leányát, és pár hónapos unokáját, hogy a 80-ezres adósságot kifizesse, ami abban a pillanatban a lakáson volt. Ez az évek során (hazugságtömkelegeken keresztül) több mint 600-ezer lett, nem volt mit tenni, eladni a kérót, maradt amennyi maradt, azt is eltapsolták néhány hónap alatt.
Eltelik 6 év......
2:Szoba konyha, felújítandó. Apuka eltávozott az élők sorából, be lehetne költözni felújítani a kis lakást, csak időközben Fúria felhalmozott több mint 3 milliós (jól olvasod, 3 milliós) adósságot, ne kérdezd hogyan, és miből, ennek következtében el kell adni ezt a lakást is, mert ketyeg rajta a végrehajtás, és liheg a bank!!!
Ekkor verem a fejem a falba, hogy basszameg.........nekem mit adott az élet?? Mi hullott nekem az ölembe küzdelem, és véres verejték nélkül????? semmi.....nagy kerek, semmi. Ez a kibaszás, nem a hajhullás...

2 megjegyzés:

Fuci írta...

És emlékszel még, hogyan néztük végig, amikor az első pasim ölébe hullott több millás öröksége? Most meg tutira valamelyik híd alatt csövezik.
Valahogy nekünk ez jutott. Hogy végigsz*pjuk az életet, mégis fel tudjunk állni újra és újra. És nekem még a hajam is hullik.

Ildi írta...

A kurva életbe, győztél...