Nyehh

Rettentő lelkesen készülődtem délelőttös műszakom utolsó fél órájának eltöltésére, gondoltam 'lövök' egyet a sérómon, (mert hát-ugye sose lehet tudni, mikor botlok bele a hercegembe, és nem nézhetek ki topisan, khkh) utána leruccanok a Lehelre. Ezt érdeklődve végignézte kolléganőm férfi vendége, és szegény Hajni csak a távozása után közölte velem ezt a felemelő tényt! Mondtam neki, hogy ezután meg kell beszélnünk egy 'titkos' jelszót, amit ha kimond, odakapom fejem, mert figyelés van az irányomba, ugyanis én a suttyó paraszt ügy óta, már nem is nézem a férfi vendégeket, abban a merev hitben, hogy úgysem keltem fel egy hím érdeklődését sem...
de igen...köszönöm a sorsnak, hogy egy pillanatot mindig ad, mielőtt végleg feladnám!

Előléptetés

Tündér Keresztanya lettem! Csudajó érzés! Kutyabarátok neveztek ki, mert figyelek mindenkire, tanulok, és tanítok, és imádom mindegyiket! Egy kutyabarátot elveszítettünk kis időre, gazdijával elköltöztek, de remélem hamarosan visszajönnek, és tovább foglalkozhatom Jini-vel.
Ma találkoztunk új barátokkal is, és rájöttem, hogy Artúron még van mit nevelni, ezért bejelentkezem egy kutyasuliba, hogy tovább adhassam a tudást, és ne valljak szégyent, ha már így előléptettek!!!

mi lenne ha?

Lovagom jutott eszembe, aki már nem lovag, mert lefokoztam suttyó paraszttá legutóbbi kérdései miatt. Eleinte, amíg nem kommunikáltunk, csak szemeztünk a tükrökön keresztül, szép volt. Egyszer kaptam is egy kérdést, miszerint miért nem szexelek vele? Legalább lenne egy jó éjszakám!
Utólag, mikor kiderült ugye, hogy suttyó paraszt, már áldottam magam, az eszem, a megérzéseimet, mert most milyen ciki lenne, ha bejönne hozzánk, és egy másik szintén suttyóval arról csevegne, hogy engem hogy dugott meg!

majd

Néha, (és sajnos egyre gyakrabban) olyan elemi erővel tör rám a 'vágy', hogy megijedek önnön intenzivitásomtól. Nem merem sokáig nézni, mert félek, ki van írva az arcomra, mit gondolok, mégis legszívesebben elmondanám neki, mit csinálnék vele abban a fél órában, amit még el tudok képzelni... Rettentő hevesen csókolnám, amíg el nem tol magától levegőért kapkodva, majd kinyitom a szemem, ránézek, és az ő szemében is azt a szent őrületet látom, ami engem is feltüzelt, majd 'repeat', és ez még csak a kezdet!
Attól az egyetlen pillanattól félek, amikor hozzám fog érni...véletlenül, vagy direkt véletlenül, valahogy. Eddig nem tette, és ez az én nagy szerencsém...azt hiszem...mert akkor minden korlátom eltűnne, minden gátlásom meghalna, és a maradék józan eszem is elhamvadna egy aprócska pillanat alatt, mint utolsó hamudarab, amire vizet öntenek, és szisszenve felfüstöl!!!
Az ember mindig legyen 'józan', döntsön helyesen, hiszen azért vagyunk értelemmel megáldva, hogy ezeket a helyzeteket kezelni tudjuk. De ha az ember lánya oly rég van eltemetve érzelmileg, testileg, és vágyilag, akkor 'vajh' mihez kezdjen az ilyen idióta sablonszövegekkel???
Túl régóta keringenek fejemben vadabbnál vadabb fantáziaképek, és helyzetek, és éjjelek, és átszeretkezett hétvégék 'vele'! Túl régóta keresem a szent őrületet!!!! Ennyi! Szét akarom szedni, meg akarom neki mutatni azokat a képeket, amik a fejemben vannak, meg akarom vele osztani a pokolba vezető mennyei utat, ésatöbbi, ésatöbbi.
Akkor már nem lennének korlátok, nem lenne földi lét, csak mi ketten...és a mértéktelen állati, vad szex!!!
Huhh egészen kimelegedtem, még attól is, hogy ezt leírtam. Nagyon nehéz kedveseim...nagyon nehéz...és nem tudni, meddig...

Végre!

Éjjelente démonokkal küszködve, mindig rosszakat álmodom. Egy kezemen meg tudom számolni, hány csodás álommal örvendeztetett meg az élet...most eggyel több van!
A rönkházam hatalmas ablakán nézelődök kifelé az utcára, örülök, hogy a délutáni napfény átsiklik az üvegen, és meleggel önti el a nappalit. Egy óriásian hatalmas fekete ló áll meg pont a ház előtt, betakarja a kilátást, mögötte egy ugyanolyan fekete lovaskocsi. Nem félek, mégsem megyek ki a házból megcsodálni ezt a hatalmas állatot, hanem leeresztem a tűzpiros függönyöket, hogy ne lássam a lovat.
Na ezt fejtse meg valaki...

telefonmizéria

Tavaly ősz óta kínlódok szegény nokiámmal. Tönkrement a képernyője, megcsináltattam, már lejár a hátlapja, ezért októberben kértem szponzortól egy újat, azt mondta, majd megoldja. Asszem elfelejtette, de nem baj, ezt én is meg tudom oldani. Decemberben pannon jól megszívatott, arra gondoltam kihajítom őket az ablakon, de szerencsémre Barátnőm szerzett nekem egy jó előfizetést, és így megmaradt a számom. Apámnak odaadtam a vésztartalék telefont, így az egyetlen félig ép telómba cserélgettem a kártyákat, ha beszélni akartam. Szereztem egy havertól 2 sim kártyás nokia n98-ast, szuper, csak angol nyelvű a menüje, nem baj, van a neten szótár, meg én is konyítok valamit englisül, enyém a világ! Vártam a vásárlással névnapom után egy hétig, hátha szponzornak eszébe jut fél évvel ezelőtti ígérete, és kapok telefont, de nem történt semmi, így részletre (kösz Csabí) megvehettem tévés n98-at.
Eltelt még két hét, mikor egyik este lelkesen újságolom szponzornak, milyen frankó telefont vettem marha olcsón részletre, és enyém a világ, mikor benyögi, hogy ő is vett névnapomra, csak meglepetésnek szánta. Kösz! És az elmúlt cirka 15 évben hányszor is jutott eszedbe, hogy meglepj? Elárulom, egyszer sem. Ne most kezd el légyszi. De azért kösz!
Így most van 3 db. telefonom, amibe 5 sim kártya fér. Ez már sok, így megválok az n98-tól,45 ezerért. Ha kell valakinek, írjatok. Ez volt az apróhirdetés helye!

Kórház?

Egy barátomat látogattam meg az újonnan épült Honvéd kórházban. Ami szerintem nem kórház, hanem szálloda! Nem véletlen, hogy ide hozták a Massát is. A két épületet összekötő zárt folyosót úgy építették meg, hogy a teteje üveg, így a nap fénye egész délután kellemesen elárasztja mindkét épületet. Minden kórteremben tv, gázliftes ágyak, a legutolsó takarítónő is ugyanolyan vakító fehér ruhában van, mint bármelyik orvos, azzal a különbséggel, hogy a vállapján nem rangjelzés van, hanem egy piros csík. Robotok közlekednek a folyosón, menet közben értesítve az arra járókat, éppen mit szállítanak, és kérik a haladásuk biztosítását, ha a mozgásérzékelőjük embert észlel a közelben. Beszarás. Az orvosok egyik nap a járóbeteg rendelőkben rendelnek, másnap ugyanaz az orvos műt, és névről ismeri minden betegét! A folyosókon a kő olyan vízszintesen van lerakva, hogy alig hallod, ha valamit kerékkel szállítanak rajta, bőr fotelok a tiszta asztalok körül, minden szinten kávéautomata, a biztonsági őrhöz odamész, nem néz rád gyanúsan, hanem készségesen útbaigazít, és szép napot kíván, és nyíl mutatja az utat a dohányzók felé! Ilyen betegellátást mindenhova!

jellem

Ha érdekes arcokat akarsz látni, menj ki az utcára egy 60 kilós fekete kutyával...
Anyuka meglátott minket, megijedt, rántott egy hatalmasat gyermekén, aki ennek következtében elesett, el is sírta magát, mert nem tudta miért ez a mozdulat. Anyuka félelmeit, rettegését tükrözte a gyermekre, (az ő szülei ugyanezt tették kiskorában) és sajnálom, hogy nem látta kicsije arcát, mikor észrevette kutyámat, mert abban félelem nem volt. Érdeklődés viszont igen. Felfedezés vágya igen. Ezzel a rántással pedig 2 pillanat alatt beleneveli gyermekébe, hogy márpedig a kutyától félni kell!
Kedvenc Andreámmal beszélgettem a minap erről...
Először megkérdezi gazditól, hogy odamehet-e a gyermek, és aztán jöhet az ismerkedés! Meg aztán egy kutya viselkedéséből, testtartásából kiderül, milyenek a szándékai!!! Ennyi! Félelem nélkül, csupán szemmel, lélekkel nézve!