majd

Néha, (és sajnos egyre gyakrabban) olyan elemi erővel tör rám a 'vágy', hogy megijedek önnön intenzivitásomtól. Nem merem sokáig nézni, mert félek, ki van írva az arcomra, mit gondolok, mégis legszívesebben elmondanám neki, mit csinálnék vele abban a fél órában, amit még el tudok képzelni... Rettentő hevesen csókolnám, amíg el nem tol magától levegőért kapkodva, majd kinyitom a szemem, ránézek, és az ő szemében is azt a szent őrületet látom, ami engem is feltüzelt, majd 'repeat', és ez még csak a kezdet!
Attól az egyetlen pillanattól félek, amikor hozzám fog érni...véletlenül, vagy direkt véletlenül, valahogy. Eddig nem tette, és ez az én nagy szerencsém...azt hiszem...mert akkor minden korlátom eltűnne, minden gátlásom meghalna, és a maradék józan eszem is elhamvadna egy aprócska pillanat alatt, mint utolsó hamudarab, amire vizet öntenek, és szisszenve felfüstöl!!!
Az ember mindig legyen 'józan', döntsön helyesen, hiszen azért vagyunk értelemmel megáldva, hogy ezeket a helyzeteket kezelni tudjuk. De ha az ember lánya oly rég van eltemetve érzelmileg, testileg, és vágyilag, akkor 'vajh' mihez kezdjen az ilyen idióta sablonszövegekkel???
Túl régóta keringenek fejemben vadabbnál vadabb fantáziaképek, és helyzetek, és éjjelek, és átszeretkezett hétvégék 'vele'! Túl régóta keresem a szent őrületet!!!! Ennyi! Szét akarom szedni, meg akarom neki mutatni azokat a képeket, amik a fejemben vannak, meg akarom vele osztani a pokolba vezető mennyei utat, ésatöbbi, ésatöbbi.
Akkor már nem lennének korlátok, nem lenne földi lét, csak mi ketten...és a mértéktelen állati, vad szex!!!
Huhh egészen kimelegedtem, még attól is, hogy ezt leírtam. Nagyon nehéz kedveseim...nagyon nehéz...és nem tudni, meddig...