Rettentő lelkesen készülődtem délelőttös műszakom utolsó fél órájának eltöltésére, gondoltam 'lövök' egyet a sérómon, (mert hát-ugye sose lehet tudni, mikor botlok bele a hercegembe, és nem nézhetek ki topisan, khkh) utána leruccanok a Lehelre. Ezt érdeklődve végignézte kolléganőm férfi vendége, és szegény Hajni csak a távozása után közölte velem ezt a felemelő tényt! Mondtam neki, hogy ezután meg kell beszélnünk egy 'titkos' jelszót, amit ha kimond, odakapom fejem, mert figyelés van az irányomba, ugyanis én a suttyó paraszt ügy óta, már nem is nézem a férfi vendégeket, abban a merev hitben, hogy úgysem keltem fel egy hím érdeklődését sem...
de igen...köszönöm a sorsnak, hogy egy pillanatot mindig ad, mielőtt végleg feladnám!
de igen...köszönöm a sorsnak, hogy egy pillanatot mindig ad, mielőtt végleg feladnám!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése