telefonmizéria

Tavaly ősz óta kínlódok szegény nokiámmal. Tönkrement a képernyője, megcsináltattam, már lejár a hátlapja, ezért októberben kértem szponzortól egy újat, azt mondta, majd megoldja. Asszem elfelejtette, de nem baj, ezt én is meg tudom oldani. Decemberben pannon jól megszívatott, arra gondoltam kihajítom őket az ablakon, de szerencsémre Barátnőm szerzett nekem egy jó előfizetést, és így megmaradt a számom. Apámnak odaadtam a vésztartalék telefont, így az egyetlen félig ép telómba cserélgettem a kártyákat, ha beszélni akartam. Szereztem egy havertól 2 sim kártyás nokia n98-ast, szuper, csak angol nyelvű a menüje, nem baj, van a neten szótár, meg én is konyítok valamit englisül, enyém a világ! Vártam a vásárlással névnapom után egy hétig, hátha szponzornak eszébe jut fél évvel ezelőtti ígérete, és kapok telefont, de nem történt semmi, így részletre (kösz Csabí) megvehettem tévés n98-at.
Eltelt még két hét, mikor egyik este lelkesen újságolom szponzornak, milyen frankó telefont vettem marha olcsón részletre, és enyém a világ, mikor benyögi, hogy ő is vett névnapomra, csak meglepetésnek szánta. Kösz! És az elmúlt cirka 15 évben hányszor is jutott eszedbe, hogy meglepj? Elárulom, egyszer sem. Ne most kezd el légyszi. De azért kösz!
Így most van 3 db. telefonom, amibe 5 sim kártya fér. Ez már sok, így megválok az n98-tól,45 ezerért. Ha kell valakinek, írjatok. Ez volt az apróhirdetés helye!