Hetek

Múlnak, csak múlnak, elméletileg már tavasznak kellene lennie, de gyakorlatilag nem ez történik. Elméletileg az agyamban kavargó millió gondolatnak már rendszerben kellene állnia, gyakorlatilag szét vagyok hullva... Az ember annyira várja, hogy orgonavirágzás után esténként nagyokat sétálva felemlegesse gyermekkora tavaszait, ehelyett bakancs+ sínadrág elő, esőkabát elő, kutyára téli ruci, és mire kiérsz, rájössz, hogy ez is kevés, mert az alatt az egy óra alatt, míg kinn vagy, szarrá ázol. Egész napi lüktető fejfájásod estére eléri azt a szintet, amikor sírógörcsöt kapsz, és nem bírod abbahagyni, és azon gondolkodsz, hogy leszeded a fejed, és kihajítod a negyedikről. Reménykedsz a másnapban, mert hát "nem eshet örökké", és rájössz, hogy Szent Péter alaposan kibabrál, és próbára tesz, mert akkora szél van, hogy kifújja a szemed a helyéről. Még bíznod kellene a holnapban...de már nem megy...ezért előszeded az összes téli cuccod, és berendezkedsz a hidegre, és hajszárítóval szárítod a kutya ruháját, hogy reggel 6-kor ne fagyjon meg a metsző szélben. (hétvégén téli rucikat varrok Artnak polár plédből!)

Adtam-kaptam

Hétfőn adtam szívből ölelést... szerdán kaptam, mikor kezemet tördelve elmeséltem, hogy Apa szervezetében rosszindulatú daganatsejtek vannak az eddigi eredményei szerint. Rég volt ilyen érzésben részem. Köszönöm Andreám.

Bratyi

Sokféle fogalom van az emberi viszonyokra, sokféleképpen alakulnak, és megszűnnek. Nekem minden 'bratyim' megszűnt...vagyis megszüntettem... De van olyan is, akit előléptettem. Sokkal jobb így.

Csoda

Azt ajánlották, Art nélkül menjek, mérjem fel a terepet, nézelődjek. Jól tették. Már előre kikötöttem, ha ott vagyunk, és eszembe jutna gondolkodni, hogy elhozok egy szukát, beszéljenek le róla. Pont őket bíztam meg eme feladattal, akik már két Boxert hoztak el a NOÉ-tól. De rendesek voltak, nem beszéltek le róla...csak mosolyogtak...ők tudják mi lesz a sorsom, én még nem.
Csodás napot töltöttünk el azon a füves pusztán, ahol elengedve, játszadozva rohangáltak százával a kutyák. Az első két óra azzal telt el, hogy bámultam...a lányokat, akik egyenpólóban kettesével hozták ki a bentlakó kutyákat a kennelekből, elengedték őket, majd fertályóra elteltével be, újabb kettővel ki, s amíg haverkodtak, játszadoztak az ebek, ők tombolát osztottak, színpadot építettek, fehér patkányt sétáltattak a vállukon. Van a NOÉ-nak belső állatkertje is, mert sajna az emberek nem csak kutyát, macskát, hanem tehenet, kecskét, borjút, kacsát, csüngő hasú malacot, papagájt, emut, szamarat, pávát, és még ki tudja milyen állatot képesek sorsára hagyni. (itt jöttem rá, hogy messze nem mi vagyunk az evolúció csúcsa...) Benéztünk hát ebbe a sokféle állattól nyüzsgő állatkertbe. Ottónak a szamárnak nagyon megtetszettünk, mert bármerre mentünk, követett minket. Bevallom nekem is 'szimpi' lett Ottó. Csüngő hasú malacot nem láttam vagy 20 éve, és még mindig nevetek azon, ahogy lóg a hasuk, és pont egy centi hiányzik ahhoz, hogy leérjen a földre. Tacskó kutya hatékonyan elzavarta az árnyékból a bikát, mert szerintem ő nézte ki magának azt a hűs, homokos helyet a pihenésre, majd három lábú barátjával elnyúltak sziesztázni.
A büfében a legjobb kaja a hagymás-zsíros kenyér volt, és két hatalmas üstben rotyogott a babgulyás.

Fajtaszépségverseny (negyedik lett Panka), legidősebb, legfiatalabb, legmesszebbről jött, meg még ki tudja milyen különleges nevezések, akadályverseny, fegyelmezettségi bemutató, csak kapkodtam a fejem, milyen csodákra képes a hozzáértő gazdi, vagy kiképző! A gazdira várók kennelsorán egyetlen szomorú állatot sem láttam. Mindegyik érdeklődően figyelt, egyik sem volt egyedül, hogy legyen kivel bolondozni, és múlatni az időt. Beszélgettem az egyenpólós lányokkal, sok történetük van, egyet elmeséltek. 'gazdi' az első emeleti gangról egyszerűen kidobta ír szetterét, és sorsára hagyta. (halkan megjegyzem, hogy semmiféle felelősségre vonás nem lett belőle) Szerencsére voltak jóérzésű emberek, elvitték a NOÉ-hoz, megmentették az életét, és most egy középkorú csupaszív Néninél van, egy hasonló előéletű társával békében, szeretetben. Ezt a Nénit különdíjjal jutalmazták, mindenki állva tapsolta. Kinga, aki az egészet levezényelte, név szerint ismeri az összes kutyát, és gazdik nevét is tudja. Mi ez, ha nem csoda?!

Kocsmatöltelék

Áll a huszadrangú kocsma előtt részegen, doboznyi söröskorsóval kezében, látja, hogy 'nevelem' a kutyámat, és beszól. Olyan 'okos', olyan rettentő lojális, megsajnálja a kutyámat, mert nevelésképpen leordítottam, és oldalba taszajtottam a lábammal. Azt persze nem tudja, hogy egy hete lelki beteg vagyok, kiképzők hadával konzultáltam, és nincs más választásom, csak így tudom belenevelni Artba, hogy én vagyok a 'főnök', ugyanis az állatvilágban is testi dolgokkal fejezik ki falkabéli rangjukat. (hogy nevén nevezzem, lemorogják, és leszorítják egymást a földre). Sajnos ezt kell nekem is csinálni, (bár ne kéne, nagyon fáj) különben nem tudom majd idegen kutyák közé vinni, mert nekimegy mindenkinek, tudatva, hogy ő a falkavezér. Ivarérett, ebben a korban teljesen normális, hogy egy nagytestű kutyát megtaszajtunk, megrángatjuk, mert ha ő teszi mindezt, mindkettőnknek rosszabb lesz. Sajnos ez az élet rendje, minden gazdinak, aki normális állatot akar maga mellet, ezt le kell játszania, mert ha a kutya nevezi ki magát vezérnek, az régen rossz...
Szóval ott áll részegen, és kikéri magának, hogy szegény kutyát 'megrugdostam', (mert az olyan, mintha a gyerekemet rugdosnám) és különben is, ha nem tudok vele bánni, nem kellett volna ekkora kutyát vennem.
Olyan okos, kéretlenül ossza a tanácsot, bele sem lát az életünkbe, de 'beszól'. Kedvem lett volna megkérdezni tőle: Te igen okos, jólszituált fiatalember, és a te családod ilyenkor vasárnap 8 óra körül vajon hol van? Gyermeked, és feleséged vajon mit csinál, míg te itt lerészegedsz a haverokkal vígan, és gazdagítod a kocsmárost?