Csoda

Azt ajánlották, Art nélkül menjek, mérjem fel a terepet, nézelődjek. Jól tették. Már előre kikötöttem, ha ott vagyunk, és eszembe jutna gondolkodni, hogy elhozok egy szukát, beszéljenek le róla. Pont őket bíztam meg eme feladattal, akik már két Boxert hoztak el a NOÉ-tól. De rendesek voltak, nem beszéltek le róla...csak mosolyogtak...ők tudják mi lesz a sorsom, én még nem.
Csodás napot töltöttünk el azon a füves pusztán, ahol elengedve, játszadozva rohangáltak százával a kutyák. Az első két óra azzal telt el, hogy bámultam...a lányokat, akik egyenpólóban kettesével hozták ki a bentlakó kutyákat a kennelekből, elengedték őket, majd fertályóra elteltével be, újabb kettővel ki, s amíg haverkodtak, játszadoztak az ebek, ők tombolát osztottak, színpadot építettek, fehér patkányt sétáltattak a vállukon. Van a NOÉ-nak belső állatkertje is, mert sajna az emberek nem csak kutyát, macskát, hanem tehenet, kecskét, borjút, kacsát, csüngő hasú malacot, papagájt, emut, szamarat, pávát, és még ki tudja milyen állatot képesek sorsára hagyni. (itt jöttem rá, hogy messze nem mi vagyunk az evolúció csúcsa...) Benéztünk hát ebbe a sokféle állattól nyüzsgő állatkertbe. Ottónak a szamárnak nagyon megtetszettünk, mert bármerre mentünk, követett minket. Bevallom nekem is 'szimpi' lett Ottó. Csüngő hasú malacot nem láttam vagy 20 éve, és még mindig nevetek azon, ahogy lóg a hasuk, és pont egy centi hiányzik ahhoz, hogy leérjen a földre. Tacskó kutya hatékonyan elzavarta az árnyékból a bikát, mert szerintem ő nézte ki magának azt a hűs, homokos helyet a pihenésre, majd három lábú barátjával elnyúltak sziesztázni.
A büfében a legjobb kaja a hagymás-zsíros kenyér volt, és két hatalmas üstben rotyogott a babgulyás.

Fajtaszépségverseny (negyedik lett Panka), legidősebb, legfiatalabb, legmesszebbről jött, meg még ki tudja milyen különleges nevezések, akadályverseny, fegyelmezettségi bemutató, csak kapkodtam a fejem, milyen csodákra képes a hozzáértő gazdi, vagy kiképző! A gazdira várók kennelsorán egyetlen szomorú állatot sem láttam. Mindegyik érdeklődően figyelt, egyik sem volt egyedül, hogy legyen kivel bolondozni, és múlatni az időt. Beszélgettem az egyenpólós lányokkal, sok történetük van, egyet elmeséltek. 'gazdi' az első emeleti gangról egyszerűen kidobta ír szetterét, és sorsára hagyta. (halkan megjegyzem, hogy semmiféle felelősségre vonás nem lett belőle) Szerencsére voltak jóérzésű emberek, elvitték a NOÉ-hoz, megmentették az életét, és most egy középkorú csupaszív Néninél van, egy hasonló előéletű társával békében, szeretetben. Ezt a Nénit különdíjjal jutalmazták, mindenki állva tapsolta. Kinga, aki az egészet levezényelte, név szerint ismeri az összes kutyát, és gazdik nevét is tudja. Mi ez, ha nem csoda?!