Kocsmatöltelék

Áll a huszadrangú kocsma előtt részegen, doboznyi söröskorsóval kezében, látja, hogy 'nevelem' a kutyámat, és beszól. Olyan 'okos', olyan rettentő lojális, megsajnálja a kutyámat, mert nevelésképpen leordítottam, és oldalba taszajtottam a lábammal. Azt persze nem tudja, hogy egy hete lelki beteg vagyok, kiképzők hadával konzultáltam, és nincs más választásom, csak így tudom belenevelni Artba, hogy én vagyok a 'főnök', ugyanis az állatvilágban is testi dolgokkal fejezik ki falkabéli rangjukat. (hogy nevén nevezzem, lemorogják, és leszorítják egymást a földre). Sajnos ezt kell nekem is csinálni, (bár ne kéne, nagyon fáj) különben nem tudom majd idegen kutyák közé vinni, mert nekimegy mindenkinek, tudatva, hogy ő a falkavezér. Ivarérett, ebben a korban teljesen normális, hogy egy nagytestű kutyát megtaszajtunk, megrángatjuk, mert ha ő teszi mindezt, mindkettőnknek rosszabb lesz. Sajnos ez az élet rendje, minden gazdinak, aki normális állatot akar maga mellet, ezt le kell játszania, mert ha a kutya nevezi ki magát vezérnek, az régen rossz...
Szóval ott áll részegen, és kikéri magának, hogy szegény kutyát 'megrugdostam', (mert az olyan, mintha a gyerekemet rugdosnám) és különben is, ha nem tudok vele bánni, nem kellett volna ekkora kutyát vennem.
Olyan okos, kéretlenül ossza a tanácsot, bele sem lát az életünkbe, de 'beszól'. Kedvem lett volna megkérdezni tőle: Te igen okos, jólszituált fiatalember, és a te családod ilyenkor vasárnap 8 óra körül vajon hol van? Gyermeked, és feleséged vajon mit csinál, míg te itt lerészegedsz a haverokkal vígan, és gazdagítod a kocsmárost?