2010. július 22., csütörtök

randivonal

Szingliségem első nagy tette, hogy regisztráltam társkereső oldalakon. Azért tettem mindezt, mert nyolc ismerősöm is így talált párt magának, és kettőnek az ujján már gyűrű is van.Na gondoltam, itt a nagy lehetőség, készen állok rá, hogy engem is lerohanjon életem férfija!
Első két bejelentkezésem alkalmával kb. 43 perverz barom talált meg azzal a kifejezett szándékkal, hogy majd én biztosan örömmel beteljesítem minden ferde vágyukat, és ennek természetesen mindketten marhára örülni fogunk. Még jó, hogy 'végleges letiltás' gomb is van a menüben...
Harmadszorra kissé lelohadt a lelkesedésem. Két napig fel sem mentem 'bosszúból', de a kíváncsiság győzött. Gondoltam, ha engem nem találnak meg, majd én keresek egy életképes hímet, kezdeményezek, stb.. Tettem fel magamról mostani fotókat, hogy ne érezzék becsapva magukat, levelet írtam tűzoltónak, hivatásos katonának, jóképű kopasznak, kutyásnak, világfinak, ezer meg ezer képet nézegettem végig, ( a csúcs az, mikor áll a tükör előtt, és úgy csinál magáról képet, vakuval. Fetrengtem a röhögéstől) és reméltem hogy válaszolnak. Egy csak egy legény maradt a vidéken, akinek tetszettem, képkeretező! (juhéé, nem sofőr, vagy hentes!) Levelezünk, érdeklődik. Egy nagyon aranyos szakmunkás fiatalember is 'flörtöl' velem, ami azt jelenti, hogy elküldi nekem ezt a szót, és ennyi. Levelet már nem ír. Kösz! Egy másik meg 'pejoratív' értelemben szeretőt keres. A gyáva marha, biztos este 10-re haza kell érnie sárkány nejéhez. Faszfej, akkor ne itt keress, hanem az utcasarkon, annak még a nevét sem kell megjegyezned, a bemutatkozásodban meg előadod a művelt középvezetőt.
Nem fojtom alkoholba a bánatom, megyek inkább előre, mert sürget az idő! Minél előbb 'társat' kell találnom. A nagy számok törvénye alapján...

Nincsenek megjegyzések: