Borzasztó fájdalmas rájönni arra, hogy valami megváltozott, átalakult, vagy a fene tudja hogy nevezzem... Bárhogy kérdezem, viccesen, aggódóan, nem mondja el... szar érzés, hogy bár ugyanúgy gondolok rá minden nap, és szeretem, lassan a szürkeség, és protokoll fogja jellemezni kapcsolatunkat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
A legközelebbi "megérkeztem, igyunk hát valamit" alakalmával mindent elmondok. Mindent, ami megváltozott. A telefon nekem nem arra való, hogy komoly, személyes dolgokról beszéljek bárkivel, szeretek egy szempárhoz beszélni.
Addig sajnos maradunk a protokollnál. Erre kárhoztatott az élet és a munkakényszer.
Én is szeretlek
Én is Szeretlek!
Megjegyzés küldése