2010. augusztus 20., péntek

Borzasztó fájdalmas rájönni arra, hogy valami megváltozott, átalakult, vagy a fene tudja hogy nevezzem... Bárhogy kérdezem, viccesen, aggódóan, nem mondja el... szar érzés, hogy bár ugyanúgy gondolok rá minden nap, és szeretem, lassan a szürkeség, és protokoll fogja jellemezni kapcsolatunkat.

2 megjegyzés:

Fuci írta...

A legközelebbi "megérkeztem, igyunk hát valamit" alakalmával mindent elmondok. Mindent, ami megváltozott. A telefon nekem nem arra való, hogy komoly, személyes dolgokról beszéljek bárkivel, szeretek egy szempárhoz beszélni.
Addig sajnos maradunk a protokollnál. Erre kárhoztatott az élet és a munkakényszer.

Én is szeretlek

Ildi írta...

Én is Szeretlek!