Fuck!

A Nők Lapja café-n bejelölt valaki kedvencként. Rohanvást mentem megtekinteni...a tej volt az! Ennyi jutott nekem az élvezetekből!

Ő!

Kis kifli, nagy kifli fekvőhelyzetben, pihi, szendergés. Olyan széles a válla, hogy elvesztem benne. A legjobb, mikor beszél...a hangja elvarázsol. Nem húz maga után kondenzcsíkot, éppen annyira van kellemes illata, hogy minden ölelésnél elbódítson. Nincs alakoskodás, megfelelni akarás, csak mi vagyunk ketten, és ez nagyon tetszik!

neki megadom magam...

Ideje, hogy írjak kicsit saját érzéseimről is.

Amit mostanság megélek, még nem sűrűn fordult velem elő. Konkrétan kétszer. Első, és legmeghatározóbb élményem fiúval Szancsó, akivel másfél órán keresztül veszettül, és szenvedélyesen csókoltuk egymást. Leírhatatlan, ezért meg sem próbálom. Második Bobek, akivel leéltem volna az egész életem, egyrészt mert olyan szerelmes voltam, másrészt mert ha valaha gyereket akartam, azt tőle. Első meghalt, másik maradt anyukája szoknyája mellett. J.-ről így 15 év távlatából szenvedélyről egyáltalán nem számolhatok be. De ami most dúl bennem, azt eddig még sosem éreztem. Ebben a férfiban benne van az összes jó, ami eddig velem történt!

Néha azon morfondírozom, nem-e a sok érzés nélkül eltöltött idő teszi ezt velem? Nem a belső, eleddig 'halott váz' szédeleg a sok jótól, és a realitást félretéve uralkodik agyam felett? Hát persze hogy igen!!! Uralkodjon, vezessen, vegye el a maradék józanságomat is, elvégre az a testem, ami végre él, és ami a most megélt érzések nélkül csak megint halott váz lenne. Történjen bármi, már nem érdekel, és nem félek!!! Leraktam egy nagy terhet, nem nyomja semmi a vállam. Fáj is rendesen. Nem szokta a 'könnyedséget'. Viszont már egyenes háttal közlekedem.

Tudom, érzem, hogy van egy emberke az életemben, és kész! Az illatával az orromban alszom el miután elment, teljesen megszédít a hangszíne, és 'ismerem'!!! Tetszik ez az érzés, tartson bármeddig...

Tűz van Babám!

Az egy dolog, hogy akkorákat csókolózunk, hogy közben még levegőt is elfelejtünk venni, és egész testemben az összes véredényem háromszorosára duzzadva lüktet és kiabál, de mit kezdjek azzal az egy szóval, amit már ki is mondott. Szeretlek! És még nem is szexeltünk...csak kölcsönösen 'megőrjítjük' egymást.

Repeat!!!

Kb. nagyon sok, vagyis 10 éve nem csókolóztam egy tisztességeset. (ha belegondolok, van az több is) Jólvan, nem kell akkorát felröhögni, exem nem volt ilyen téren fantáziával eleresztve, számára a csók abból állt, hogy szívta a nyelvem, mint baba a cumit. (a poén az volt, mikor el is magyarázta, hogy ez az igazi csók. khkh.)

Azt tudtam, hogy nem fog lerohanni, ezért úgy döntöttem, és veszem kezembe az irányítást. Egyszerűen beültem az ölébe, megfogtam a fejét, és megcsókoltam. A számban millió receptor örülve annak, hogy újra 'élhet', boldogan vibrált, elfelejtettem lélegezni, és tulajdonképpen innentől fogalmam sincs, mit csináltam, szerintem megint kiléptem egy másik dimenzióba, annyira jó érzés volt! Mikor végre ki tudtam nyitni a szemem, az övé még mindig csukva volt. (Jajj de szép a körszakálla, nem érdekel, hogy szúr.) Rám nézett, abban benne volt minden vágya, én is csak néztem, magamba szívva a boldogság eme csodás esszenciáját. Szapora lélegzetvétel közepette, gondolatolvasóvá avanzsálva csak bámultuk egymást, vigyorogtunk, mint a kamaszok, akik most fedezik fel a 'legédesebb drogot' a világon...aztán az este hátralévő részében már nem sokat beszélgettünk...

Beteljesülés

Tegnap átölelt, miután már fél órája simizte a kézfejem, és én attól való félelmemben, hogy menten nekiugrok, inkább elhúztam a kezem, és egy akkorát sóhajtottam, hogy berepedtek az ablakok. Csak ültünk az ágyon egymás mellet, és hosszú percekig szapora légzések közepette hallgattunk. Majd átölelt, magához húzott, becsuktam a szemem, és szerintem átléptem egy másik dimenzióba, mert megszűnt minden. Csak a szívverését hallotam, ahogy fejem a mellkasán nyugodott...majd elkezdett beszélni. Az érzéseiről, a gondolatairól, és ahogy hallgattam, az volt az érzésem, hogy most én vagyok a világ legboldogabb emberkéje!!! Egy mondat megmaradt: Remélem méltó leszek hozzád!