Tegnap átölelt, miután már fél órája simizte a kézfejem, és én attól való félelmemben, hogy menten nekiugrok, inkább elhúztam a kezem, és egy akkorát sóhajtottam, hogy berepedtek az ablakok. Csak ültünk az ágyon egymás mellet, és hosszú percekig szapora légzések közepette hallgattunk. Majd átölelt, magához húzott, becsuktam a szemem, és szerintem átléptem egy másik dimenzióba, mert megszűnt minden. Csak a szívverését hallotam, ahogy fejem a mellkasán nyugodott...majd elkezdett beszélni. Az érzéseiről, a gondolatairól, és ahogy hallgattam, az volt az érzésem, hogy most én vagyok a világ legboldogabb emberkéje!!! Egy mondat megmaradt: Remélem méltó leszek hozzád!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Véééééééégre! :D
Megjegyzés küldése