Ideje, hogy írjak kicsit saját érzéseimről is.
Amit mostanság megélek, még nem sűrűn fordult velem elő. Konkrétan kétszer. Első, és legmeghatározóbb élményem fiúval Szancsó, akivel másfél órán keresztül veszettül, és szenvedélyesen csókoltuk egymást. Leírhatatlan, ezért meg sem próbálom. Második Bobek, akivel leéltem volna az egész életem, egyrészt mert olyan szerelmes voltam, másrészt mert ha valaha gyereket akartam, azt tőle. Első meghalt, másik maradt anyukája szoknyája mellett. J.-ről így 15 év távlatából szenvedélyről egyáltalán nem számolhatok be. De ami most dúl bennem, azt eddig még sosem éreztem. Ebben a férfiban benne van az összes jó, ami eddig velem történt!
Néha azon morfondírozom, nem-e a sok érzés nélkül eltöltött idő teszi ezt velem? Nem a belső, eleddig 'halott váz' szédeleg a sok jótól, és a realitást félretéve uralkodik agyam felett? Hát persze hogy igen!!! Uralkodjon, vezessen, vegye el a maradék józanságomat is, elvégre az a testem, ami végre él, és ami a most megélt érzések nélkül csak megint halott váz lenne. Történjen bármi, már nem érdekel, és nem félek!!! Leraktam egy nagy terhet, nem nyomja semmi a vállam. Fáj is rendesen. Nem szokta a 'könnyedséget'. Viszont már egyenes háttal közlekedem.
Tudom, érzem, hogy van egy emberke az életemben, és kész! Az illatával az orromban alszom el miután elment, teljesen megszédít a hangszíne, és 'ismerem'!!! Tetszik ez az érzés, tartson bármeddig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése