Pont..

Pont tegnap kérdezték meg tőlem:-Na, és hogy érzed?

Nem tervezek semmit. Mindig csak egy lépést teszek előre, mert félek nehogy lerohanjam, megijesszem. Szeretek vele lenni, imádom, ha megérinthetem, de óvatos vagyok, még túl friss. Ha nagy az érzés, úgyis soká fog tartani.

Pont tegnap éreztem, hogy megint Boldog vagyok, mert jön.

Erre ma reggel szólt. -Alig aludtam, mert a kutya egész éjjel mászkált, nyalogatta magát, és ezt én nem biztos, hogy tudom tolerálni.

Hát kedvesem, őszintén sajnálom! Nem te vagy az első, és biztosan nem is az utolsó, aki emiatt zokszó nélkül hátat fordít nekem. Nem árultam zsákbamacskát, tudtad mit vállalsz, volt már kutyás barátnőd. Bele fogok dögleni, (keservesebben mint eddig bármibe,) de nem kérdés kivel maradok! (én meg ezt vállaltam)