A küzdelemről...
Nagyon nehéz, nagyon kemény, néha úgy érzem beleroppanok nap mint nap, reggeltől reggelig. Az első fele marha könnyű volt, mert szép, és tetszik, és boldogsággal tölt el, és jó. A másik fele bitang nehéz...amikor rájössz, hogy irtózik a felelősségvállalástól, amikor már nem siet hozzád este 8-ra, hanem ráérősen 9 után esik be az ajtón, majd be az ágyba, amikor megígér valamit, majd kis idő múlva magasról belekakál, amikor egész hétvégén csak egy árva órás közös programotok van, amikor betegen kutyázol, és eszébe sem jut kimenni hozzátok hogy beszélgetni tudjatok, (esetleg segítsen)...akkor rájössz, hogy talán jóval hevesebben szereted, mint ő téged, intenzívebben vágysz a közelségére, ebből kifolyólag nem könyörögsz hogy hagy szeresselek léééégyszíííí, mert úgy érzed, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnél. (aztán lehet, hogy ez hiba, de én nem látom annak) Úgy gondolom, részemről megtettem sokmindent, rengeteg beidegződésemet elraktam egy mély fiókba, hogy még véletlenül se hasonlítsam össze az ex-szel, figyelem jellemét, alkalmazkodom amennyire még nem kellemetlen, igyekszem megérteni a világról alkotott képét, alapvetően megveszek érte, de sajnos vannak dolgok, amiket már nem tehetek meg, mert az önmagam, és életem megtagadása lenne, meg aztán nem is természetes, ha valaki túlzottan alárendeli saját magát a másikért.
Remélem sikerül 'megbeszélni', átrágni, és levonni a konzekvenciát.
Hullócsillagot láttam a minap, kívántam is egyet. Azt, hogy jó sokáig legyünk együtt!!! (ugyanis tényleg megveszek érte...)
Nagyon nehéz, nagyon kemény, néha úgy érzem beleroppanok nap mint nap, reggeltől reggelig. Az első fele marha könnyű volt, mert szép, és tetszik, és boldogsággal tölt el, és jó. A másik fele bitang nehéz...amikor rájössz, hogy irtózik a felelősségvállalástól, amikor már nem siet hozzád este 8-ra, hanem ráérősen 9 után esik be az ajtón, majd be az ágyba, amikor megígér valamit, majd kis idő múlva magasról belekakál, amikor egész hétvégén csak egy árva órás közös programotok van, amikor betegen kutyázol, és eszébe sem jut kimenni hozzátok hogy beszélgetni tudjatok, (esetleg segítsen)...akkor rájössz, hogy talán jóval hevesebben szereted, mint ő téged, intenzívebben vágysz a közelségére, ebből kifolyólag nem könyörögsz hogy hagy szeresselek léééégyszíííí, mert úgy érzed, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnél. (aztán lehet, hogy ez hiba, de én nem látom annak) Úgy gondolom, részemről megtettem sokmindent, rengeteg beidegződésemet elraktam egy mély fiókba, hogy még véletlenül se hasonlítsam össze az ex-szel, figyelem jellemét, alkalmazkodom amennyire még nem kellemetlen, igyekszem megérteni a világról alkotott képét, alapvetően megveszek érte, de sajnos vannak dolgok, amiket már nem tehetek meg, mert az önmagam, és életem megtagadása lenne, meg aztán nem is természetes, ha valaki túlzottan alárendeli saját magát a másikért.
Remélem sikerül 'megbeszélni', átrágni, és levonni a konzekvenciát.
Hullócsillagot láttam a minap, kívántam is egyet. Azt, hogy jó sokáig legyünk együtt!!! (ugyanis tényleg megveszek érte...)
2 megjegyzés:
én úgy drukkoltam neked, hogy bejöjjön ez a szerelem...
de hátha csak egy pici hullámvölgy ez a pasi részéről, és elgondolkodik azon, hogy mégiscsak te vagy az,aki kell neki és nagyon kell neki!
Jajj Drága, nem is tudom, mit mondjak, annyira felvillanyoztál ezzel a véleménnyel! Talán azt, hogy köszönöm!!! Nagyon küzdök, mert tudom, túl soká voltam egyedül, és nekem is változnom kell. Amúgy ki vagy? :-)))
Megjegyzés küldése