...megbeszéltünk mindent röpke 4-és fél óra alatt, és megint rá kellett jönnöm, hogy önvizsgálat nélkül nincs semmiféle elfogulatlan vélemény. Túlságosan soká tartott az egyedüllét, túl sok mindennapi dolgomat kezeltem egyedül, túl merev is lettem ezáltal, és talán cseppet szélsőséges is...és talán túl intenzíven jött ez az eget rengető Szerelem! Pedig figyelek tényleg! Magamra, hogy ne kövessek el égbekiáltó hibákat, hogy ne tűnjek 'fapinának', aki mások érzéseit figyelmen kívül hagyja, a másikra, hogy meghalljam amit mond, érez, aztán annyira belefeledkeztem a nagy figyelésbe, hogy a lényeg mellett meg elmentem. A lényeg pedig a folyamatos mozgás, némi rugalmasság, fantázia, és már kész is a tökéletes kapcsolat! Legalább erre rájöttem a nagy eszemmel...és nem sajnálok senkit!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Jaj édes Ildi, írd már meg, élsz-e, halsz-e, én itt aggódom érted hetek óta! Remélem a lovag jól van és ezerrel szerelmesek vagytok!
Bezske! Az rendben, hogy aggódsz értem, és örülök is neki, de megírnád végre ki is vagy valójában???
Csak véletlenül keveredtem Hozzád Roli blogján keresztül és elolvastam, amit addig írtál. Szimpatikus nőnek ismertelek meg, aki éli a 21. századi életét, két lábbal áll a földön, és sosem adja fel a reményt, hogy ő is megtalálja álmai lovagját.
Ezért is szurkolok Neked nagyon!
Tudom milyen nehéz egyedül élni, én a kisgyerekemmel éltem hat évig, és nem anyagilag, hanem lelkileg volt nehéz túlélni.
Köszönöm!!! Irulok, pirulok, de ki kell ábrándítsalak, nagyon nem élem én a 21.századi életet, csak vagyok egyenlőre, mert 5 évig (meg előtte 10 évig)el voltam temetve a saját hülyeségem mögé, és most kezdem felfogni, hogy vannak érzések, melyeket igenis megérdemlek.
Megjegyzés küldése