örökké nem eshet

Mi is a szeretet mércéje? A folyamatos kommunikáció? Az aggódás, féltés, a kérdések, az őszinteség? Ha szeretsz valakit, mikor jön el az az idő, amikor már túlzásba viszed? Mert én csak egyik pillanatról a másikra jöttem rá, hogy túl sok vagyok neki. Valószínűleg rátelepedhettem, és nem akartam tudomásul venni, hogy ő már nem az az emberke, aki 10 évvel ezelőtt volt. 'Felnőtt', saját értékekkel rendelkező ember, aki semmilyen helyzetben nincs rám szorulva. Más a világlátása, más dolgok fontosak neki. Teljesen különbözőek vagyunk, és ez sajnos nem múlhat el súrlódások nélkül. Marha sokat gondolkodtam a miérteken, a reakcióin. Aztán egy nagyon bölcs (szerintem bölcs) cselekedetre ragadtattam magam. Hagyom, hogy csak peregjenek velünk a napok...

fogd

Ráfoghatod a hosszú télre, hogy megőrjítettétek egymást. Indokolhatod azzal, hogy össze kell rázódni, és ez időbe telik. Sok sok magyarázatot találhatsz éppen aktuális kérdéseidre. Jó, hogy az ember megtanulta betűkkel kifejezni magát, és hogy vannak Barátai, akik meghallgatják. A rengeteg kétség, és érzelmi hullámzás után szerintem kezdünk összecsiszolódni. Tegnap este 8-kor spontán Normafához felbringáztunk, egymást átölelve tátott szájjal bámultuk a lélegzetelállító kilátást, lefelé a fogaskerekűn viccelődtünk, nevetgéltünk, Margitszigeten tekerve beszélgettünk, és először éreztem, hogy a 'része' vagyok! Tervezi a nyarat. Velem. Visszatalált Istenéhez. Csupa jó dolog történik vele azóta. Ámen.

kezdjek el kétségbe esni?

Nem volt kedvem szerelmeskedni...ha ezt bárki mondja néhány nappal ezelőtt, körberöhögöm a Margitszigeten meztelenül. Ma már nem tűnik oly viccesnek ez az egész. A miért?-emre keresem most a választ vadul. Pedig délelőtt még hevesen bizonygatta, (virágnyelven)hogy este csodában lesz részem, vacsinál még bónuszt is megígért, majd beérvén a hálószobába, meredten elkezdte nézni a tv-t. Vártam negyed órát, majd mikor nem történt semmi, felvettem pizsi alsómat, és fal felé fordulva nagyon alvást színleltem. Ehhez képest mindjárt éjfél, és sehogy sem akar álom jönni szememre, gondoltam, ha kiírom magamból, megkönnyebbülök.
Igazából én úgy gondoltam, hogy a szerelem első egy, jobb esetben két évében ki sem fogunk szállni az ágyból, merthogy ez így van, bármely friss szerelmest megkérdezel. Nekem még most is összefut a nyál a számban, ha a csókjára gondolok, megremeg a lábam, valahányszor ruhán keresztül félreérthetetlen mozdulatokat tesz, és elolvadok ha oldalról nézem félmeztelen testét, ahogy mellettem fekszik.
Akkor meg mi a franc történt? Velem? Vele?
Vagy ez normális, és csak én misztifikálom túl ezt a reakciót?
Visszagondolva, van már egy hónapja is talán, hogy nem történt semmi a takaró alatt. A tudatom, vagy a tudat alattim szórakozik velem? Vagy valami elindult, és a testem így reagál? Huh, nehéz eset vagyok. Egy kedves Barátnőm mondta a minap, hogy ez a fiú nagyon nem hozzám való. Akkor meg miért vagyok megőrülve érte? Miért van, hogy harmóniára törekszem, mikor el kéne küldenem azonnal a francba, és miért vagyok veszettül megértő, ha neki bármilyen gondja van, legyen az verbális, szellemi, meg a franc tudja hányféle? Miért hallgatom meg érdeklődve kismonológjait a hitéről, és miért hagyom, hogy ő a szavamba vágva jobban tudjon Buddhista lenni, mint én?
Nem vagyok ideges, sem sértődött, egyszerűen keresek egy okot, ami megmagyarázza mai viselkedésemet.
Ui: aki tud valami felhasználható információt, kérem ossza meg velem.

Hit

Közeledvén Húsvét magasztos ünnepéhez, elkezdenek az emberek vadul templomba járni. Ilyenkor megszólal rég nem látott lelkiismeretük, magasztos gondolatok szántják agytekervényeiket, számot vetnek cselekedeteikkel, és vehemensen gyakorolják vallásukat, bízván a megtisztulásban. A 40 napos böjt valahogy kimaradt, (az mintha nem tartozna oly szervesen a hithez) per-pillanat egész évi mea-culpázásukat próbálják behozni amíg nem késő, és a héten talán még rég nem látott Anyjukat is felhívják, akivel egyébként az év többi részében nem nagyon tartják a kapcsolatot. Esdekelnek, imára kulcsolják kezüket, és kérnek bocsánatot, meg nem tudom miket. Csodás dolog. Aztán jövő héten már meg-megállnak a kocsmaajtóban: -Nézd, ott a Béla, beszélnem kell vele. Menj haza szívem, jövök nemsokára... Következő héten talán már hangosabban szólnak asszonykához, ha túl meleg a leves, elteszik ünneplő gúnyájukat, majd szépen lassan belesüllyednek saras, egyhangú kis életük megszokott medrébe. És ez így megy, míg a világ világ, és még 7 nap!

megtörtént, de nem velem

Meleg nyári este, hölgy áll a mosogató előtt. Épp az utolsó poharat öblíti el, mikor szerelme megáll mögötte, átöleli derekát, leheletnyi puszit biggyeszt nyakára, beleszagol frissen mosott hajába, és sóhajt egyet. A hölgy is ezt teszi, elmosolyodik, és fejében már vadul gyűrik a lepedőt...mire a férfi megszólal:-Olyan marha fáradt vagyok, hogy csak talicskával tudnál elhúzni az ágyig. Pukk.
Egy lufi oda.
Szegény férfi keservesen bevonszolja magát egyedül az ágyba, és meredten elkezdi bámulni a probiotikum reklámot. Hölgy merészet gondol, levetkőzik, finom parfümjét magára ereszti, és egy szál bugyiban megáll a hálószoba ajtóban. Férfinek pár másodpercbe beletelik, mire felfogja a látványt, majd kedvesen megszólal:-Drágám, nem fogsz így megfázni? Második pukk.
Hölgy lehúzza a ma esti lepedőgyűrögetést a wc-n, lefekszik meleg, hosszú ujjú pizsijében a férfi mellé, és jobb híján olvas. Mire nagy nehezen ráterelődik gondolata az alvás funkcióra, férfi (látván hogy semmi érdekfeszítő nem történik a tv-ben), elkezd matatni a bemelegített takaró alatt, és momentán minden vágya, hogy egy picike puszikát adhasson a hölgy szeméremdombocskájára. Ezt oly szenvedéllyel mondja ki, hogy hölgyünknek ismét gyűrögetésre vágyik sok-sok porcikája, és reménykedik, ez az este mégsincs elveszve. Férfi kellemes sóhajjal tényleg ad egy szenvedélyes puszikát szerelme dombjára, majd hanyatt vágódik, és megkérdezi, lenne-e kedve egy kis nyalókanyalásra? Harmadik pukk.
'Nincs' a válasz, azt megteszem neked, amit az imént te nekem, aztán ennyi. Férfi nem hagyja ám annyiban, mert amit elhatároz, azt aztán véghez kell vinni, ha a kutya kovászba ugrik, akkor is. Újra takaró alatt kezd matatni, csókokkal halmozza el száját, és addig hergeli hölgyet, amíg az megteszi neki, amit az imént kért, és a hölgy fejében millió cikázó gondolatfolyam mögött tényleg kirajzolódik az a fergeteges vadul átszerelmeskedett éjszaka képe. El is kezdik gyűrni a lepedőt, eltelik kerek 10 másodperc, mikor hölgy érzi, hogy szerelme nagyon koncentrál. Rosszat sejt, (Negyedik pukk!) de gyorsan elhessegeti, mert hát minden jól kezdődött, nehogymá' így legyen vége. És de! (Ötödik, hatodik....századik pukk) Férfi oly gyorsan ment el, mint Franciaországban a mágneses vasút. Leszáll hölgyről, BOCS, nyögi jelentőségteljesen, majd simiz még kettőt hármat párján, nehogy elhanyagolva érezze magát a szegény pára, és kivonul mosakodni.
Hölgynek nevetnie kell, mert eszébe jut egy idevágó jelző: 'köpőcsésze', majd elkezdenek potyogni a könnyei, és már nem tudja visszatartani a zokogást. Férfi diadalittasan kilép fürdőből, felbont egy doboz sört, és észre sem veszi, mikor szerelme bemegy mosakodni. Mire megissza sörét, hölgy összeszedve magát romjaiból kioldalog a fürdőből, (közben gondolja: basszus, fürödhettem még egyszer a semmire!) befekszik ágyikóba, és szentül megfogadja, hogy ekkora barom nem lesz még egyszer. Férfi sörízű szájjal ad még egy jóéjt puszit párjának, és megígéri, hogy legközelebb jobban fog igyekezni.
Hölgy csak gondolja a következőket, pedig ki kéne mondania: Legközelebb erre a feladatra használd a jobb kezed, aztán meg a balt, engem meg hagyjál olvasni, aztán ha képes vagy egy tisztességes szeretkezésre, akkor hívjál fel, be vagyok kapcsolva éjjel nappal.

Öröm

Egy évnek, és egy csodás találkozásnak kellet eltelnie ahhoz, hogy végre újra láthassam egyetlen Tesvéremet!!! Sok dolgot átértékeltem ezalatt az idő alatt, rájöttem, hogy megbántottam embereket, és remélem egyszer még ebben az életben lesz lehetőségem arra, hogy tisztázzuk, és esetleg bocsánatot is kérjek tőlük. Bizakodom, és rettenetesen várok!!!

fél

Eljött, és el is múlt ez a nap is! Április 4.= (kedves ünnepünk, szép életet te hoztál nekünk, zengi a dal szívünk örömét...-tovább nem tudom, de jó kis 'szoci' dal volt általánosban.)
Fél éve vagyunk együtt. Hááát rezgett a léc, majdnem kirúgtam azon a napon. Botrányosan viselkedett a jelmezbálomon, utoljára érkezett, részegen, de felvettem a hintacipőmet, és rendes kislány révén vártam, hogy megbeszélhessük. Meg hát! Ismét kiderült, hogy én jobban szeretném őt az életemben, mint ő engem, mert ideológiákat gyártott arra vonatkozólag, miért oly fontos neki a barátokkal való 'összejövetel', kikapcsolódás, meg egyéb szempontból. Ezért kénytelen voltam taktikát, vagy életmódot? változtatni, mostmár nem kérdezem, mi lesz hétvégén, akar-e velem lenni, szervezek magamnak barátnős programokat, elmegyek egyedül a bolhapiacra, és tulajdonképpen úgy élek mint egy szingli, csak néha feljön. Nincs előre megszervezett program, ezt is rá bízom, ha akar velem lenni, majd szól. Nem korlátozom, elmondtam erről az egész tivornyázásról a véleményem, mely szerint teljesen felesleges pénzkidobás, erős másnaposság jelenlétének fennforgása, haragszomrád, stb. Abban maradtunk, hogy ha egy sörnél többet iszik, nem kívánom a jelenlétét, innentől kezdve rá van bízva, miként dönt. Eddig jó a mérleg... Igazából nem is önzőségből szeretném, ha kevesebbet tivornyázna, hanem azon egyszerű okból, hogy teljesen felesleges. Ez nem 'életmód', ez önpusztítás. Megkérdeztem, mely haverjai hívják ilyenkor. A függetlenek, vagy a párkapcsolatban élők? Hát persze hogy az egyedülálló barátok. (vagy azok, akiknek a csaja is megy velük)
Végül is nem bántom ezért, felnőtt ember, fontossági sorrendet fel tudja állítani, aztán majd idővel kiderül, én hogy döntök. Türelmes leány révén megadom neki az időt arra, hogy eldönthesse, akar-e velem lenni esetleg hosszabb távon, mert én tudom mit akarok tőle, csak nem adom ám ki magam teljesen, mert azzal vissza szoktak élni ezek a ravasz férfiak:-)))