Eljött, és el is múlt ez a nap is! Április 4.= (kedves ünnepünk, szép életet te hoztál nekünk, zengi a dal szívünk örömét...-tovább nem tudom, de jó kis 'szoci' dal volt általánosban.)
Fél éve vagyunk együtt. Hááát rezgett a léc, majdnem kirúgtam azon a napon. Botrányosan viselkedett a jelmezbálomon, utoljára érkezett, részegen, de felvettem a hintacipőmet, és rendes kislány révén vártam, hogy megbeszélhessük. Meg hát! Ismét kiderült, hogy én jobban szeretném őt az életemben, mint ő engem, mert ideológiákat gyártott arra vonatkozólag, miért oly fontos neki a barátokkal való 'összejövetel', kikapcsolódás, meg egyéb szempontból. Ezért kénytelen voltam taktikát, vagy életmódot? változtatni, mostmár nem kérdezem, mi lesz hétvégén, akar-e velem lenni, szervezek magamnak barátnős programokat, elmegyek egyedül a bolhapiacra, és tulajdonképpen úgy élek mint egy szingli, csak néha feljön. Nincs előre megszervezett program, ezt is rá bízom, ha akar velem lenni, majd szól. Nem korlátozom, elmondtam erről az egész tivornyázásról a véleményem, mely szerint teljesen felesleges pénzkidobás, erős másnaposság jelenlétének fennforgása, haragszomrád, stb. Abban maradtunk, hogy ha egy sörnél többet iszik, nem kívánom a jelenlétét, innentől kezdve rá van bízva, miként dönt. Eddig jó a mérleg... Igazából nem is önzőségből szeretném, ha kevesebbet tivornyázna, hanem azon egyszerű okból, hogy teljesen felesleges. Ez nem 'életmód', ez önpusztítás. Megkérdeztem, mely haverjai hívják ilyenkor. A függetlenek, vagy a párkapcsolatban élők? Hát persze hogy az egyedülálló barátok. (vagy azok, akiknek a csaja is megy velük)
Végül is nem bántom ezért, felnőtt ember, fontossági sorrendet fel tudja állítani, aztán majd idővel kiderül, én hogy döntök. Türelmes leány révén megadom neki az időt arra, hogy eldönthesse, akar-e velem lenni esetleg hosszabb távon, mert én tudom mit akarok tőle, csak nem adom ám ki magam teljesen, mert azzal vissza szoktak élni ezek a ravasz férfiak:-)))
Fél éve vagyunk együtt. Hááát rezgett a léc, majdnem kirúgtam azon a napon. Botrányosan viselkedett a jelmezbálomon, utoljára érkezett, részegen, de felvettem a hintacipőmet, és rendes kislány révén vártam, hogy megbeszélhessük. Meg hát! Ismét kiderült, hogy én jobban szeretném őt az életemben, mint ő engem, mert ideológiákat gyártott arra vonatkozólag, miért oly fontos neki a barátokkal való 'összejövetel', kikapcsolódás, meg egyéb szempontból. Ezért kénytelen voltam taktikát, vagy életmódot? változtatni, mostmár nem kérdezem, mi lesz hétvégén, akar-e velem lenni, szervezek magamnak barátnős programokat, elmegyek egyedül a bolhapiacra, és tulajdonképpen úgy élek mint egy szingli, csak néha feljön. Nincs előre megszervezett program, ezt is rá bízom, ha akar velem lenni, majd szól. Nem korlátozom, elmondtam erről az egész tivornyázásról a véleményem, mely szerint teljesen felesleges pénzkidobás, erős másnaposság jelenlétének fennforgása, haragszomrád, stb. Abban maradtunk, hogy ha egy sörnél többet iszik, nem kívánom a jelenlétét, innentől kezdve rá van bízva, miként dönt. Eddig jó a mérleg... Igazából nem is önzőségből szeretném, ha kevesebbet tivornyázna, hanem azon egyszerű okból, hogy teljesen felesleges. Ez nem 'életmód', ez önpusztítás. Megkérdeztem, mely haverjai hívják ilyenkor. A függetlenek, vagy a párkapcsolatban élők? Hát persze hogy az egyedülálló barátok. (vagy azok, akiknek a csaja is megy velük)
Végül is nem bántom ezért, felnőtt ember, fontossági sorrendet fel tudja állítani, aztán majd idővel kiderül, én hogy döntök. Türelmes leány révén megadom neki az időt arra, hogy eldönthesse, akar-e velem lenni esetleg hosszabb távon, mert én tudom mit akarok tőle, csak nem adom ám ki magam teljesen, mert azzal vissza szoktak élni ezek a ravasz férfiak:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése