Hit

Közeledvén Húsvét magasztos ünnepéhez, elkezdenek az emberek vadul templomba járni. Ilyenkor megszólal rég nem látott lelkiismeretük, magasztos gondolatok szántják agytekervényeiket, számot vetnek cselekedeteikkel, és vehemensen gyakorolják vallásukat, bízván a megtisztulásban. A 40 napos böjt valahogy kimaradt, (az mintha nem tartozna oly szervesen a hithez) per-pillanat egész évi mea-culpázásukat próbálják behozni amíg nem késő, és a héten talán még rég nem látott Anyjukat is felhívják, akivel egyébként az év többi részében nem nagyon tartják a kapcsolatot. Esdekelnek, imára kulcsolják kezüket, és kérnek bocsánatot, meg nem tudom miket. Csodás dolog. Aztán jövő héten már meg-megállnak a kocsmaajtóban: -Nézd, ott a Béla, beszélnem kell vele. Menj haza szívem, jövök nemsokára... Következő héten talán már hangosabban szólnak asszonykához, ha túl meleg a leves, elteszik ünneplő gúnyájukat, majd szépen lassan belesüllyednek saras, egyhangú kis életük megszokott medrébe. És ez így megy, míg a világ világ, és még 7 nap!