Nem volt kedvem szerelmeskedni...ha ezt bárki mondja néhány nappal ezelőtt, körberöhögöm a Margitszigeten meztelenül. Ma már nem tűnik oly viccesnek ez az egész. A miért?-emre keresem most a választ vadul. Pedig délelőtt még hevesen bizonygatta, (virágnyelven)hogy este csodában lesz részem, vacsinál még bónuszt is megígért, majd beérvén a hálószobába, meredten elkezdte nézni a tv-t. Vártam negyed órát, majd mikor nem történt semmi, felvettem pizsi alsómat, és fal felé fordulva nagyon alvást színleltem. Ehhez képest mindjárt éjfél, és sehogy sem akar álom jönni szememre, gondoltam, ha kiírom magamból, megkönnyebbülök.
Igazából én úgy gondoltam, hogy a szerelem első egy, jobb esetben két évében ki sem fogunk szállni az ágyból, merthogy ez így van, bármely friss szerelmest megkérdezel. Nekem még most is összefut a nyál a számban, ha a csókjára gondolok, megremeg a lábam, valahányszor ruhán keresztül félreérthetetlen mozdulatokat tesz, és elolvadok ha oldalról nézem félmeztelen testét, ahogy mellettem fekszik.
Akkor meg mi a franc történt? Velem? Vele?
Vagy ez normális, és csak én misztifikálom túl ezt a reakciót?
Visszagondolva, van már egy hónapja is talán, hogy nem történt semmi a takaró alatt. A tudatom, vagy a tudat alattim szórakozik velem? Vagy valami elindult, és a testem így reagál? Huh, nehéz eset vagyok. Egy kedves Barátnőm mondta a minap, hogy ez a fiú nagyon nem hozzám való. Akkor meg miért vagyok megőrülve érte? Miért van, hogy harmóniára törekszem, mikor el kéne küldenem azonnal a francba, és miért vagyok veszettül megértő, ha neki bármilyen gondja van, legyen az verbális, szellemi, meg a franc tudja hányféle? Miért hallgatom meg érdeklődve kismonológjait a hitéről, és miért hagyom, hogy ő a szavamba vágva jobban tudjon Buddhista lenni, mint én?
Nem vagyok ideges, sem sértődött, egyszerűen keresek egy okot, ami megmagyarázza mai viselkedésemet.
Ui: aki tud valami felhasználható információt, kérem ossza meg velem.
Igazából én úgy gondoltam, hogy a szerelem első egy, jobb esetben két évében ki sem fogunk szállni az ágyból, merthogy ez így van, bármely friss szerelmest megkérdezel. Nekem még most is összefut a nyál a számban, ha a csókjára gondolok, megremeg a lábam, valahányszor ruhán keresztül félreérthetetlen mozdulatokat tesz, és elolvadok ha oldalról nézem félmeztelen testét, ahogy mellettem fekszik.
Akkor meg mi a franc történt? Velem? Vele?
Vagy ez normális, és csak én misztifikálom túl ezt a reakciót?
Visszagondolva, van már egy hónapja is talán, hogy nem történt semmi a takaró alatt. A tudatom, vagy a tudat alattim szórakozik velem? Vagy valami elindult, és a testem így reagál? Huh, nehéz eset vagyok. Egy kedves Barátnőm mondta a minap, hogy ez a fiú nagyon nem hozzám való. Akkor meg miért vagyok megőrülve érte? Miért van, hogy harmóniára törekszem, mikor el kéne küldenem azonnal a francba, és miért vagyok veszettül megértő, ha neki bármilyen gondja van, legyen az verbális, szellemi, meg a franc tudja hányféle? Miért hallgatom meg érdeklődve kismonológjait a hitéről, és miért hagyom, hogy ő a szavamba vágva jobban tudjon Buddhista lenni, mint én?
Nem vagyok ideges, sem sértődött, egyszerűen keresek egy okot, ami megmagyarázza mai viselkedésemet.
Ui: aki tud valami felhasználható információt, kérem ossza meg velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése