Mi is a szeretet mércéje? A folyamatos kommunikáció? Az aggódás, féltés, a kérdések, az őszinteség? Ha szeretsz valakit, mikor jön el az az idő, amikor már túlzásba viszed? Mert én csak egyik pillanatról a másikra jöttem rá, hogy túl sok vagyok neki. Valószínűleg rátelepedhettem, és nem akartam tudomásul venni, hogy ő már nem az az emberke, aki 10 évvel ezelőtt volt. 'Felnőtt', saját értékekkel rendelkező ember, aki semmilyen helyzetben nincs rám szorulva. Más a világlátása, más dolgok fontosak neki. Teljesen különbözőek vagyunk, és ez sajnos nem múlhat el súrlódások nélkül. Marha sokat gondolkodtam a miérteken, a reakcióin. Aztán egy nagyon bölcs (szerintem bölcs) cselekedetre ragadtattam magam. Hagyom, hogy csak peregjenek velünk a napok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése