Csak fújta a magáét...természetesen azzal nem tisztelt meg, hogy mindezt józan fejjel tegye...majd 'egyszercsak' megkérdeztem tőle, mikor viszi el a cuccait. Darálta tovább a magáét, majd megállt éppen aktuális mondata közepén, és lehetett látni arcán, hogy eljutott hozzá a kérdésem. Be is pipult rendesen...és ezzel a mondattal búcsúzott, nem hazudtolva meg önmagát:Örülhetsz, újra csak ketten maradtatok a kutyikáddal! És kibringázott a látóteremből... Másnap este kaputelefonon közölte, hogy neki van ötlete a kapcsolatunk jövőjét illetően, és szeretné elém tárni. Hétfőn tárt. Vagyis ultimátumot adott, 'merthát' történt pár jó dolog velünk a 9 hónap alatt, és ez megér még egy próbát. AHA. Most 'gondolkodunk' vagyis csak ő. Mert én már nem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése