kegyelmezz

Napközben is aludnom kell, mert érzem, az éjjel kevés. Vagy akkor nem tudok aludni, amikor kéne. Hullafáradtan beesem az ágyba, és még három óra múlva is csak kattog az agyam. Esténként zabálok, miközben könnyeim hullanak, és azt sem tudom, mi megy a tv-ben, csak nézek ki a fejemből. Az érzékeim annyira becsapnak, hogy csukott szemem mögött látom. Érzem azt az észvesztő szerelmet, látom bőrén a szőrszálakat, a száját, és oly élethű, hogy az az érzésem, menten megérinthetem. A legrohadtabb mégis az volt, mikor egyik délelőtt beájultam Art mellé, hamar elaludtam, mint a villanykörte kapcsolás után, jöttek a képek, és éreztem a szagát! Ott volt az orromban oly elementáris erővel, amit eddig még nem tapasztaltam, és amiről azt hittem, nem létezhet, mert ugye csak a vizuális dolgokat jegyzi meg az emlékezetünk. Zokogva ébredtem, és aznap már nem nagyon léteztem, csak fizikailag. Azóta sem találok magyarázatot 'képességemre', csak várom a holnapot, hogy könnyebb legyen, és reménykedem, hogy nem lesz többé ilyen álmom!