Születésnap

Ennyit még nem készültem...agyban, lélekben, gondolatban. Mindenki itt volt! Őrülten jót mulattunk, sikerült eltemetnem amit el akartam, és kitáncoltam magamból mindent. Érzelmet, dühöt, csalódottságot, szerelmet, bánatot. Régen, túl régen éreztem magam ilyen jól! Könnyebb lettem. Visszatértek azok az érzékeim, melyek elsorvadtak egy ideje. Visszajöttek a szeretettel teli érzések, melyeket Testvérem, Barátaim tetteiben látok! Köszönöm!

:-)

Tudtam, hogy a szülinapom lesz a nagy vízválasztó. Meg a hideg, mert bárhogy is szeretnék, nem tudok kimenni szombatonként a kocsmába! Utoljára még meg tudtunk beszélni mindent, kellemesen csalódtam, mert kiderült, hogy kitörölhetetlen nyomot hagytam benne, és ez valamelyest enyhítette fájdalmamat! Szeretem, talán mindig is szeretni fogom, de már nem vágyom rá oly intenzíven, nem akarom hogy velem aludjon, hogy megölelhessem, és szagoljam...Csak van nekem. Többet viccelődünk, mint eddig bármikor. Annak az időnek kellett eljönnie, amikor már nem várunk a másiktól semmit. Így a legjobb!!!

Legeslegjobb

A világ legjobb teremtményei a Barátok! Kihúznak a szarból önzetlenül, és vigasztalnak szavak nélkül!!! Kösz srácok!

1

Október 4.-én lennénk egy évesek! Tavaly szülinapomra kaptam tőle egy Tokaji aszút, (az életben soha nem ittam meg) azzal a kikötéssel, hogy majd az első évfordulónkon ketten elfogyasztjuk. Amilyen állapotban vagyok, szerintem holnap este leülök a szőnyegre, és benyomom, aztán jöjjön, aminek jönnie kell! Vagy szombat este vigyem ki a 'plázs'-ra, és kínáljam meg egy kortyocskával? Rájönne vajon, hogy mi a szösz ez?

Mi a f...?

Árulja már el nekem valaki, hogyan kerül aprószemű szúnyoghálóval hermetikusan lezárt szobámba (erkély ajtót ki sem nyitottam hetek óta) egy 15 centis fesztávolsággal rendelkező bazi nagy molylepke????????????????????????????????????????????????

Tova

El kell mennem...ki kell szabadulnom bűvköréből, mert bármit csinál, nem hagy érzelmek nélkül! És ezek az érzelmek jobbára pozitív irányba mennek el. Pláne a tegnap este után, mikor is újból Gombócom-nak szólított, többször megdicsérte hosszú hajamat, és megkért, vigyázzak jégkék szememre. Mi ez, ha nem oltári nagy kibaszás? Ott ültem vele a kocsmában, már nem voltam szomjas, és csak néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Pedig ő még 'nemszomjasabb' volt nálam, beszéde akadozott rendesen, keze mozgásán látni lehetett koordinációs problémáit, és basszus mégis, mégis, mégis, és ezerszer is! Két fejjel magasabb Barátja felkapta, forogtak jókedvükben, és én csak egy aprócska porszem szerettem volna lenni bármelyikük pólóján, csakhogy érintkezzek vele. Hazafelé végig azon gondolkodtam, miért kell ez nekem? Majd másnap reggel kedves Barátom feltette nekem a kardinális kérdést: Kell ez neked???

Ezért kell elhagynom. Látnom sem szabad, mert minden szinten megőrjít!!!