Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szeresd ellenségeidet, mert kiderülhet barátaidról, hogy gazemberek!
Magamról
Őket olvasom
Blogarchívum
- augusztus (2)
- február (1)
- december (3)
- november (1)
- október (6)
- szeptember (2)
- augusztus (3)
- július (4)
- április (7)
- március (3)
- február (1)
- január (3)
- december (1)
- november (4)
- október (6)
- szeptember (5)
- augusztus (2)
- július (9)
- május (5)
- április (8)
- március (6)
- február (7)
- január (12)
- december (9)
- november (12)
- október (3)
- szeptember (5)
- augusztus (7)
- július (8)
2 megjegyzés:
Fúúúú, Ildi, jó sokáig nem írtál, aztán mikor elhagyott téged és teljesen összeomoltál, nem tudtam neked írni, pedig úgy szerettelek volna megvigasztalni!!!
Borzasztó, miket élsz meg, szenvedsz, kínoz az összes megélt érzés, de sajnos az az igazság, hogy túléled...
Rohadtul fáj, lehet, hogy még évekig, hiszen minden nap találsz valamit, amiről eszedbe jut, akár egy könyv, amit olvasott, tárgy, amit megérintett, a törölköző, amibe törölte a testét, amit imádat volt érinteni, szagolni, csókolni...
Nem beszélve arról, hogy most egyedül fekszel le ugyanabba az ágyba...
Ezt meg kell szenvedni. S annál rosszabb, amikor találkoztok és látod rajta, hogy ő jól van, neki ez nem fáj.
Ölellek. És túléled.
De bizony hogy fáj neki, csak mivel büszke pasiból van, nem mutatta senkinek. De én láttam. És sajnos egy fikarcnyi elégtételt sem éreztem, hogy láttam szenvedni.
Örülök, hogy írtál, jólesett!!!
Minden jót!!!
Megjegyzés küldése