El kell mennem...ki kell szabadulnom bűvköréből, mert bármit csinál, nem hagy érzelmek nélkül! És ezek az érzelmek jobbára pozitív irányba mennek el. Pláne a tegnap este után, mikor is újból Gombócom-nak szólított, többször megdicsérte hosszú hajamat, és megkért, vigyázzak jégkék szememre. Mi ez, ha nem oltári nagy kibaszás? Ott ültem vele a kocsmában, már nem voltam szomjas, és csak néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Pedig ő még 'nemszomjasabb' volt nálam, beszéde akadozott rendesen, keze mozgásán látni lehetett koordinációs problémáit, és basszus mégis, mégis, mégis, és ezerszer is! Két fejjel magasabb Barátja felkapta, forogtak jókedvükben, és én csak egy aprócska porszem szerettem volna lenni bármelyikük pólóján, csakhogy érintkezzek vele. Hazafelé végig azon gondolkodtam, miért kell ez nekem? Majd másnap reggel kedves Barátom feltette nekem a kardinális kérdést: Kell ez neked???
Ezért kell elhagynom. Látnom sem szabad, mert minden szinten megőrjít!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése