Nem is vártam a karácsonyt. Talán sejtettem, hogy nagy baj lesz. Art-ot 22-én éjjel műtötték, megmentették az életét. Másnap este hazahozhattuk, annyira küzdött. Én meg annyira el voltam foglalva a kutyámmal, hogy észre sem vettem az apró jeleket, amik jönnek felém. Utólag raktam össze a képet, és így már kissé másképp látom a történteket. Kaptam tőle csokit, miközben kutyám mellet ülve vártam, hogy lemenjen az infúzió. Kaptam sok mosolyt, biztató szavakat, és ezt betudhatnám egy egyszerű emberi kedvességnek is, de a búcsúnk ettől sokkal bizalmasabbra sikeredett azon az esős téli estén. Azt mondta:'Itt' már nem találkozunk, mert ti holnap jöttök utoljára, és én nem dolgozom.
Lányos zavaromban válaszoltam: Akkor csók!
Felém hajolt, és két olyan puszit nyomott le, amiből az egyik a szám felén csattant.
Ilyenkor persze az ember lefagy, mint én is, és csak ennyit tudtam kinyögni: Face-en fenn vagyok. Meg a nevemet. Majd letörölhetetlen vigyorral a arcomon elindultam kifelé. Már ott megbántam az egészet. Szaladj vissza dilis picsa, ragadd meg a grabancát, és el ne engedd!
Eljöttem. Azóta nem tudom kiverni a fejemből. Alig vártam hogy reggel legyen, és rongyolhassak a netre, megnézni, bejelölt-e? Remegő kézzel írtam be a jelszót. ÁÁÁ ezt biztosan elcseszted, mert azt gondolja, nem értetted meg a jeleket, vagy csak simán én beszélek be magamnak marhaságokat, és igazából nem is érdeklem úgy, ahogy szeretném, stb. BEJELÖLT! Reggel fél 7-kor. Ez ugye jó jel? Kommenteltem a kirakott videóit természetesen mindegyik mögé mosoly jelet biggyesztve, hátha leesik neki. Ő is minden írása után mosolygott, és ennyi. Semmi bizalmas, semmi randimeghívás, csak vigyorgunk egymásnak. Na ilyenkor mi a fenét kell csinálni, kedves barátaim? Mert én teljesen tanácstalan vagyok. Nyomuljak? Minden képén egyedül van, de nincs róla semmi személyes az adatlapján. Lerágtam az összes körmöm, de nem jutok egyről a kettőre...
