Puh

Most, hogy végig olvastam a régebbi bejegyzéseimet, rá kellett jönnöm, hogy bizony elég jó író vagyok, és a negatív érzelmek, csalódás, epekedés nagyon jó szösszeneteket hoztak ki belőlem. Mivel hosszú hosszú idő eltelt ezen jegyzetek óta, megvallom nőiesen, hogy így az idő távlatából visszanézve kissé túlzottnak tűnnek, bár akkor megélve ezek voltak a világ legfájdalmasabb pillanatai, de ez így van rendjén, hiszen az idő minden sebet begyógyít, és feledtet. Elmúlt az az eget rengető szerelem, amire azt hittem, hogy szerelem. Nem volt az. Mert nem lehetett érzés, ami feltételekhez van kötve, és elvárásokkal teli. Ezt most tapasztalom igazán, egy olyan emberke oldalán, aki a megközelíthetetlenségből előbújva megmutatja nekem, mit érezhet egy nő, egy férfi oldalán. Bármelyik oldalán.